Széll Kálmán.
Széll Kálmán.
Széll Kálmán v. b. t. tanácsos, országgyülési képviselő, Gasztonyban született, 1843 junius 8-án. Gimnáziumi tanulmányait Sopronban és Szombathelyen végezte, mely után a budapesti egyetemen a jogot hallgatta és 1866-ban a jogtudományok doktorává avattatott. Az alkotmányos élet kezdetén a szent-gotthárdi járás szolgabirájává, majd a kerület országgyülési képviselőjévé választatott és így az 1865/68-iki országgyülésnek tagja volt. Az országgyülésen nemsokára feltünt az ifjú képviselő s a képviselőház 589csakhamar jegyzőjévé s a központi bizottság előadójává választotta meg, rövid idővel azután pedig az állandó pénzügyi bizottság és az országos horvát bizottság előadói tisztét is ráruházták. Nagy budget-beszédei már akkor feltüntek. Mint képviselő sokat volt Deák Ferencz társaságában s a haza bölcse minden év nyarán rátóti kastélyában időzött. Deák Ferencz politikájának, tanainak és nagy szellemének nálánál nagyobb bámulója, követője és, mondhatni, hívebb interpretátora nincs is. 1870-től fogva többször kináltatott meg miniszteri tárczával, mig végre 1875-ben a pénzügyminiszteri tárczát elfogadta. Ez állásában a magyar rente megteremtésével helyreállította az ország hitelét, létesítette a pénzügyi és gazdasági kiegyezést Ausztriával s a közös osztrák-magyar bankot és megvetette az államháztartás rendezésének alapjait. Minisztersége alatt a közadók kezelésére, az általános jövedelmi pótadókra és a pénzügyi szakma minden ágazatára vonatkozó számos pénzügyi törvény jelent meg. Közel négy évi miniszterkedés után kilépett a kormányból. 1880. febr. 24-én mondta nagyszabásu budget-beszédét, melyben elítélte a kormány pénzügyi politikáját. Pénzügyi tehetségeit ekkor a közgazdaság terén érvényesítette: a Magyar jelzálog-hitelbank ujjáalakításakor, 1881-ben, annak elnöki székébe hivatott meg s a Magyarországon addig hazai pénzintézet által nem gyakorolt kommunális hitelüzletet ő teremtette meg. Az 1892–96. évi országgyülésen a pénzügyi bizottság elnöke volt, majd 1896-ban a delegáczióban s az interparlamentáris konferenczián elnökölt. A Dunántúli közmüvelődési egyletnek alapítása óta elnöke s elnöke az 1892. évi XXII. t.-cz. értelmében kiküldött valuta-ellenőrző országos bizottságnak is; elnöki tisztet viselt továbbá az ország ezredéves fennállásának megünneplését előkészítő bizottságban és az országos kvóta-bizottságban, melynek elhatározásaira döntő befolyást gyakorolt. Az uralkodói kegy már korábban a belső titkos tanácsosi méltósággal, 1893. október 7-én a Lipót-rend nagykeresztjével tüntette ki; a Magyar jelzálog-hitelbank életnagyságú arczképét festtette meg az igazgatósági terem számára. Ezen kitüntetésekhez Szombathely városa díszpolgári oklevele járult s Szombathely egyik utczáját, Szent-Gotthárd pedig főterét róla nevezte el. Ez utóbbi határszéli városka a legutóbbi években elért páratlan fejlődését főképen Széll Kálmánnak köszönheti. Az ő közbenjárására a kormány gimnáziumot állított fel, majd dohánygyárat épített ott. 1868-tól fogva szakadatlanul tagja a képviselőháznak. 1868–81-ig Szent-Gotthárdot képviselte, 1881-től 1884-ig Pozsony sz. kir. városát, 1884–1892-ig a kőszegi kerületet és 1892-től ismét a szent-gotthárdi kerületet képviseli, a hol közpályáját megkezdte és a mely kerület nagy lelkesedéssel, egyhangúlag kiáltotta ki képviselőjének.
SZÉLL IGNÁCZ. Eredeti fénykép.
