Magyar nyelvtanulás.
Magyar nyelvtanulás.
Nagyobb lendületet nyert Vasvármegye népoktatása a XIX. század elején akkor, midőn a törvényhatóság 1820-ban és a következő években elrendelte, hogy az 1791. évi XVI., az 1792. évi VII. és az 1805. évi IV. t.-cz. értelmében a hazai nyelv oktatása a közönséges tudományok közé soroztassék. E czélból tekintélyes alapot is létesített, melyből azon tanítók, kik a magyar nyelv tanításában kitünnek, jutalmat nyernek.
A vármegyei tanügy érdekében nagyfontosságú munkát végzett a magyar nyelv terjesztésére kiküldött választmány.
Az 1825. április 10-én tartott közgyűlés a járási szolgabírákat utasította, hogy a német, horvát és vandalus (vend) helységek iskoláit haladéktalanul látogassák meg és tegyenek jelentést a gyermekeknek a magyar nyelvben tett előmeneteléről.
Egyidejűleg a tanítók utasíttattak a magyar nyelvnek haladék nélkül való tanítására; meghagyatván nekik, hogy, ha maguk magyarúl nem tudnak, a jövő iskolai esztendőre oly segédet fogadjanak, „ki a magyar nyelvet jól tudja és tanítsa s a tanitványokat az isteni tudományban ezen nyelven oktassa”.
Ugyancsak utasíttattak a szolgabírák, hogy a hol a mesterek fizetése, avagy az iskolai épületek elégtelensége miatt akadályok merűlnének fel, a lelkészekkel egyetértőleg a patronusokat a megkívántató segedelemre serkentsék.
Battyhány Fülöp herczeg. Vasvármegye örökös főispánja megkerestetett, hogy a németségi vidéken levő mesterek közűl csak azokat részesítse segélyben, kik a magyar nyelv tanításában kitűnnek.
A magyar királyi helytartó tanácshoz kérvény nyújtatott be az iránt, hogy a falusi és városi alsóbb – vagyis u. n. trivialis iskolákban megkivántató magyar-tót és magyar-horvát tankönyveket a „magyar universitas” által olcsón adassa ki; utasítván egyidejűleg a szolgabírákat, hogy a német tartományokból behozott könyveket konfiskálják. A horvát-magyar tankönyvek megírására a szombathelyi professzorok vállalkoztak.
A SÁRVÁRI KATH. NÉPISKOLA. Saját felvételünk.
1837. julius 3-án Vasvármegye közgyűléséből utasíttattak a szolgabírák, hogy a kerületükben működő tanítóknak szigorúan meghagyják, hogy a fárájokban levő 7–11 éves gyermekeket egyfolytában 3/4 évig oktassák, csak a legszorgosabb mezei munka idejében engedvén nekik 3 hónapi szünetet; továbbá, hogy a tandíjat negyedévenként beszedjék, a tanúlók lajstromát, a tanév megkezdését és a vizsgálatnak határnapját – a plébános, vagy predikatorok által is aláírva – a szolgabíróknak benyújtsák.
A PÜSPÖKI ISKOLA SZOMBATHELYEN. Saját felvételünk.
320Végül a népoktatás előmozdításához szükséges tőke létesítését illetőleg egyhangú lelkesedéssel kimondatott, hogy minden nemesi telek erre a czélra 48 ezüst krajczárokat tartozik fizetni.
Ezen közgyűlési határozat következtében Vasvármegye közönsége kérvényt intézett a nádorhoz és a helytartótanácshoz, hogy a vallásoktatást az iskolai tanúlmányoktól egészen különítse el s rendelje el, hogy a falusi gyermekek – tekintettel arra a körülményre, hogy azok az évszakok viszontagságai között gyakorta egészségük és életük nem csekély veszélyeztetésével több órányira kénytelenek naponként vándorolni, hogy az oktatás elemeiben részesüljenek – valláskülönbség nélkül, mindenkor a legközelebbi iskolába járni köteleztessenek.
A helytartótanács a fentebbi kérelemnek helyt adott, azzal a kikötéssel, hogy az illető plébános, kinek tudta nélkül az evangelikus tanítónak római hitüek gyermekeit oktatás alá venni nem szabad, mindenkor értesítendő.
