Házasság.
Házasság.
A német-ujvárvidéki horvát legény már korán kiválasztja jövendőbelijét, sokszor már 16–18 éves korában s viszonyt köt vele, mindaddig, míg a legény a törvény értelmében nem nősűlhet. Ezt egyáltalában rendben levőnek tartják, a mit nem itélnek el és ez a szokás semmit sem változtat azért a házassági szokások megtartásán.
Mikor elérkezik a törvényes házasság ideje, a legény a felkért kérőkkel elmegy a leányos házhoz, aztán a kérők ékes beszédben, sokszor pattogó rigmusokban előadják jövetelük czélját. Némely községben a kérők megérkezésekor a leány átfut legközelebbi nőrokonaihoz, azok véleményét kikérendő: vajjon hozzá menjen-e a kérdéses legényhez? Persze ez csak formalitás.
Ha a leányt a szülők odaigérik, akkor elkezdődik az alkudozás, hogy t. i. a szülők mit és mennyit adnak a leánynyal? Ez sokszor mélyen bele nyúlik az éjszakába; ekkor már az elfogyasztott bor hatása mutatkozni kezd és engedékenyebb hangulatba hozza az alkúdozó feleket. Egyik is enged, a másik is, és végre létre jön az egyezség. Ennek megtörténte után, rendesen szombaton este vagy vasárnap reggel, a jegyesek elmennek a lelkészhez, a szükséges tanúk és néha az örömszülők kiséretében.
A nászidő tartama alatt a legény bokrétás kalapot visel, az ara ezen idő alatt nem igen dolgozik, tisztán öltözködik és némely községben naponkint eljár a misére vőlegénye kiséretében, ki mise után haza kíséri. A ruhát illető szükséges bevásárlásokra együtt mennek a közelebbi nagyobb községbe, ez alkalommal persze egy kis ivás is történik. Több községben az a szokás, hogy az esküvőt megelőzőleg 8–14 nappal a vőlegény vagy menyasszony szülei házánál előlakodalmat tartanak, mely alig külömbözik az esküvőt követő lakodalomtól s a zene, táncz, evés-ivás rendesn másnap reggelig eltart.
VASVÁRMEGYEI NÉPVISELETEK.
Csákány-vidéki magyarok.
Hiencz leány Borostyánkő vidékéről.
Grünwald Gy. Imre akvarellje.
387Az eskűvő napján, mely hétfőn, de leginkább szerdán történik és pedig mise közben, a menyasszony díszesen öltözködve, zöld koszorúval fején lép az oltárhoz; több községben az ara nyakáról térdig érő fehér finom 1/4 m. széles szövet lóg alá, mely hasonlit a lelkészek által használni szokott vélumhoz. A rohonczvidéki horvátok jegygyűrűiket megáldatják és azt kölcsönösen elcserélik, de a németujvárvidékiek ezt nem teszik a lelkész minden rábeszélése daczára sem. Az eskűvő végeztével a násznépet a templomból kiléptekor zeneszóval fogadják, a fiatalság azonnal tánczra perdűl – sár vagy hó nem akadály – és aztán tánczolva, kúrjongatva, dalolva vonulnak a lakodalmas házhoz.
Ebéd nincs, csak késő este vacsora, mely sokszor éjfélen túlra is elhúzódik. A vacsoránál az ifjú házaspár az asztalfőn egymás mellett ül, egy tányérból eszi azt, a mit nyoszolyó asszony a tálból eléjük rak, mert nekik maguknak a tálból sajátkezűleg kivenni semmit sem szabad. Az ételek fölhordása előtt az egyik vőfély üres tállal kezében megáll a küszöbön és nagy beszédet kezd, mikor megindúl, szándékosan megbotlik és vigig terűl a szoba közepén, a tál pedig darabokra törik. Az ételek felhordása közti időszakot dalolással és egyhelyben ugrálva töltik ki.
Rohoncz vidékén a nyoszolyó leányok felállanak a padra, a borral telt üvegpoharat fejükre teszik és bár ugrálnak, jobbra-balra hajladoznak, de oly ügyesen, hogy a pohár nem esik le fejükről és tartalma sem locsolódik szét.
Rohoncz vidéken szokás az is, hogy ebéd közben a fiatal asszony minden vendégének egy-egy zsebkendőt ajándékoz. A vőfély elkezdi: ta mlada sznaha prikazsuje te malidar ovomu ter onamu gospodinu vivat! Erre a zenészek túst húznak, vagy fujnak és az ajándékozás mindaddig folytatódik, míg a készletből tart. Később a „mlada sznaha” részére gyüjtenek adományokat, viszonzásul az ajándékozott zsebkendőkért s így bizony többször megtörténik, hogy 20 kros kendőért 1 frtot is fizetnek. Lakoma végén bevezetik a szakácsnét, mint egyebütt a magyaroknál is, ki egy szurkos vén banyának van felöltözve s rongyokkal betekert kezében a levesmerő kanállal, követeli a fájdalompénzt, hogy főzés közben úgy összeégette kezeit, hogy tán örökös nyomorék marad. Ha a vendég nem akarja észre venni, a kanállal megveri az asztalt, még hangosabban ríkácsolva: „rodi Bozse, rodi.”
Rohoncz vidékén az is szokás, hogy éjfél tájban letánczolják a menyasszonyi koszorút, de ez más vidéken lakó horvátok között nincs meg, mert ez német szokás.
