Viselete.
Viselete.
A népviselet az ötvenes, hatvanas évek óta egészen megváltozott. A szűr, a régi báránybőr-ködmen, nagy, széles karimáju kalap és sarú már kimentek a divatból a férfiaknál; épen úgy megváltak a nők a pártától és régi egyszerű főkötőtől, valamint a fehér szoknyától és ugyanolyan vászonkabátkától, mely fölé hidegben az úgynevezett zobon-t (zubbony) huzták.
A ruházat most már részben alá van vetve a divatnak, s leginkább a szomszédos stájer és német népviselet hódít. Magyarszabású öltönyt nem viselnek. Ünnepen sötétszínü posztókabátot hordanak, de a vend legény 389sokat ad a czifra csizmára is, a mely préselt szárú és legtöbbször színes czérnával kivarrott.
A nők ruházata elég csinos. Régen jellemző volt ünnepnapon az abrosz-forma lepedő, nagykendőnek használva, a mit különben a hegybéli szegényebb vend asszonyok ma is viselnek. Ugy az asszonyoknak, mint a leányoknak hosszú, tarkázott, felül ránczba szedett szoknyájuk van.
A leányok ünnepnapon tarka, élénk színes selyem fejkendőket és piros vagy kék kötényeket viselnek, a mit színes szalaggal kötnek derekukhoz. Köznapon egyszerűen tarkázott, ünnepnapon színes kelméből készűlt kabátkát hordanak, mely fölé télen a leányok színes nagyobb pamutkendőt, az asszonyok pedig egyszerű nagykendőt kötnek. A fiatal nők tetszés szerint fésülködnek, összefont hajukat fejük köré tekerve. Lábbelijük leggyakrabban csinos, czifra czipő, de télen, különösen az asszonyoknál, csizma.
Télen a nők és a férfiak a hideg ellen térdig érő s testhez símuló fekete báránybőr-bundát, ugynevezett kozi-t használtak, mely ma már az olcsóbb posztónak engedett helyet.
