Főtisztviselők.
Főtisztviselők.
A megye főbb tisztviselői a központban: az első és másod alispán, a fő- és aljegyzők, a fő- és alügyészek, a főorvos, a főmérnök, a főszámvevő és a főadószedő; vidéken: a kerületi, vagyis fő- és járási szolgabirák, végre az esküdtek.
Feltünő, hogy a választási elv legkésőbben tud érvényre jutni a jegyzői karral szemben. Még a mult században is volt rá eset, hogy a főispán nevezett ki jegyzőket; későbben azonban ezeket is kivétel nélkül a tisztujító széken választották. Említésre méltó, hogy a XVII. század első felében, sőt még a hatvanas években is közös jegyzőket tartanak a szomszéd vármegyék; így Vasmegye főjegyzői közül 1606-ban Szántóházy Ferencz egyuttal Sopron megye, 1661-ben mankóbüki Horváth Ferencz egyuttal Zalamegye jegyzője is. Az első főügyész, kinek nevét feljegyezve találjuk, Meszlényi Péter 1634-ből.
Politikai és törvénykezési tisztviselőkben ugyan nem szenvedett hiányt a vármegye, de annál nehezebb volt a helyzete akkor, ha arról volt szó, hogy szakértő orvost állítson a közegészségügyi szolgálat élére. Valóságos szenzáczió-számba ment tehát, midőn 1762-ben Erlinger Lajos személyében medicinae doctor ajánlkozott a megye physicus ordinariusául. A megye rendei Erlingert 1763. szeptember 27-én közakarattal csakugyan physicus ordinariussá választották, 500 frt évi fizetést biztosítván számára.
Az 1734. szeptember 30-án tartott közgyűlés azon határozatából, mely az adónak a helységektől leendő beszedését számadás terhe alatt a megye adószedőire bízza és attól az urasági perceptorokat eltiltja, sőt megszüntetésöket elrendeli, következtethetjük, hogy megelőzőleg az adószedés nehéz feladatát – ha nem is kizárólag – a földes uraságok magán perceptorai teljesítették. Két perceptora (adószedője) volt a megyének. Egyik a házi, másik a hadi pénztárt kezelte.
A szolgabirák törvényes száma a régi időben megyénkint négy volt; így volt az Vasmegyében is.
