Temetkezés.
Temetkezés.
A halottak eltemetése mellett azok elhamvasztása is divatos volt, bár a hullasirok sokkal gyakoribbak, mint az urnasirok. A sirok vagy egyszerűen a földbe vájt gödrök, melyekbe 6·15×0·32–0·63×0·37 nagyságú vastag téglalapokból készült koporsókban helyezték el a halottat, vagy boltozott üregek, melyeknek felső nyilását rendszerint egyetlen kőlappal zárták el.
A Kr. u. III. és IV. században a temetkezésekre külön területet is használtak, 173a mely több holdnyi kiterjedésben terül el a mai Szombathely déli határában és a mely napjainkban a majdnem általánossá vált „régi római temető.” néven ismeretes.
A legtöbb sirleletet e területen a rumi országút nyugati oldalán elterülő püspöki téglavető-telep szolgáltatja. Az e helyt feltárt szabályos sorokban elhelyezett téglakoporsók egyforma szerkezetűek, tartalmuk is majdnem mindig ugyanaz: cserépcsuprok, üvegedénykék, csattok, bronz-ékszerek, tűk, FORTIS és CRESCES bélyeggel ellátott, egy és két lyukú cserépmécsek, pénzek, stb.
A leletek ezen állandó egyformasága mellett szinte feltünő volt az a felfedezés, mely 1895. november havában számos, nem közönséges tárgygyal gyarapította a vasmegyei régiségtárat. A munkások, kik rendszerint az őszi hónapokban gyüjtik össze a téglakészítésre való földmennyiséget, a telepet körítő földsánczok lehordása közben a föld szinétől alig 0·4 mélyen egy 2 m hosszú és 1·2 m. széles, vastag terméskőlapra találtak. A földet e kőlap mellől gondosan eltakaritották és egy, minden oldalán befalazott négyszögű űrre akadtak, melynek belső terjedelme meghaladja a 2 métert.
A ritka jelenségben sírboltot gyanítottak, egyik oldalán lyukat vágtak és a kivágott nyiláson keresztül belsejébe hatoltak. Egy csontvázat találtak benne, arczczal dél felé fordult helyzetben. Kiemelték a porladó csontokat és a csontok között elszórva találtak különféle vas- és bronztárgyakat.
A sírboltot fedő kőlapon a feliratnak semmi nyoma, de azért valószínű, hogy a sír lakója chirurgus volt. E feltevést támogatják azok a műszerek, melyeket sírjában leltek és a melyeken itt-ott még a rostjai is látszanak annak a szövött ruhának, melybe a halottat beburkolták. (4. ábra 1–8.) E műszerek részben vasból, részben bronzból valók. A vastárgyakat erős rozsdaréteg boritja és rendeltetésöket sem lehet megállapítani.
RÓMAI CHIRURGUS MŰSZEREI (LELET A RUMI ORSZÁGUTON). A szombathelyi régészeti muzeumból.
A bronztárgyak között van néhány eltompult műtőkés két darab görbevonaldíszű, bütykös ártartó két csiptető. Az egyiken nincs semmiféle diszítés és karjai ívalakban hajlanak egymásra a másik 13·5 cm. hosszú és gombos diszitésű fogantyújából kinyúló karjai fűrészszerűen bevágott élekben végződnek.
A lelethez tartozik egy vörös rézlemezből való, 19 cm. hosszú és 1·7 cm. átmérőjű hengercső és egy bronzból való csattkorong, mely a lelet legbecsesebb tárgya.
A fibulakorong 3 mm. vastagságú és 3·5 cm. átmérőjű körlap, melynek külső oldalát több színű érczmozaik diszíti. A diszített oldal gyengén kiemelkedő szegélyzete és az ezzel párhuzamosan haladó piros kör között levő fehér alapszínű gyűrűben apró, zöld fenyőfácskák 174alakjai látszanak. A belső kör pirosszínű mezeje kis négyzetekre van felosztva, melyek piros és kék színben váltakozva következnek egymásra. A piros koczkák közepében kék, a kékszínű koczkák közepében fehér pontokból kirakott csillagalakok vannak elhelyezve.
