Kőszeg ostroma 1532-ben.

Teljes szövegű keresés

Kőszeg ostroma 1532-ben.
Az egyes török csapatok csakhamar meghódolásra kényszerítették az úgyis Zápolya-párti kisebb vasmegyei városokat, u. m.: Rumot, Ikervárt, Rába-Hidegvéget. Hasonlóan kaput nyitott Szombathely is. Ibrahim ide 1931532. julius 31-én ért. Amint Jurisics Miklós, a kőszegi vár kapitánya a menekülő földnéptől a török közeledésének hírét vette, a kapukat elzáratta, a várat, a mint az idő engedé, védelmi helyzetbe hozni igyekezett, Katzianerhez pedig futárt küldött.
A vár védelmi helyzete a legrosszabb volt: összesen 700 fegyverforgató férfi azon pár ezer menekültből, kiket Jurisics befogadott, ezenfelűl saját költségén felfogadott 28 huszárból és 10 (Chernel szerint 18) nehéz német vasasból álló várőrség. Lőszer-készlete is igen hiányos volt. Még az ostrom előtt vett 300 arany forintért egy mázsa lőport, ez volt az egész.
Menekültekkel és saját szolgáival védte a Ferdinánd tulajdonát képező várat egy ármádia ellen.
Kőszeg ez időben 4 részből állott, u. m.: 1. magyar, 2. német külvárosból, 3. városból és 4. várból. Miután a vár benn volt a városban, ennek elvesztése esetén a helyzet tarthatatlanná vált volna, miért is Jurisics főgondját a város megerősítésére fordította.

MONYORÓKERÉK VÁRA A KÖZÉPKORBAN. Az orsz. képtárból.
A négy napon át (hétfőtől péntekig) terjedő felvonúlás alatt a várbeliek több ízben a Gyöngyös folyóig nyomúltak előre, megnehezítve a táborozást; közben kisebb csete-paték fejlődtek köztük és a felvonúló törökök közt.
Jurisics látván, hogy a török egész hadseregével jön, az úgyis nehezen védhető két külvárost felgyújtotta és a lakosokat a belvárosba költöztette. Ibrahim szombaton, azaz 10-én nyolcz ágyút vonatott fel a várost környező szőlőkre s onnan lövöldöztetett egész napon át.
A tulajdonképeni ostrom csak másnap, 11-én, kezdődött; 12-én a harcz Szulejmán megérkezése miatt szünetelt. A szultán a 12,000 janicsárból, 20,000 spahiból, 26,000 ruméliaiból, 30,000 anatóliaiból és 15,000 tatárból álló hadsereg felett szemlét tartva, másnap 13-án általános rohamot parancsolt.
Szakadó esőben támadták meg minden oldalról a várost, kötélhágcsók segélyével mászták meg a falakat, azonban a várbeliek hősi ellenállásán tizenegy ily roham hiúsult meg.
Látván a török, hogy rohammal nem sok eredményt ér el, különféle, 194a későbbi magyar vár-ostromoknál több sikerrel alkalmazott ostrom-műveletekhez folyamodott. Először a föld aláásásához fogtak és összesen 13 aknát ástak, melyeket reggel 6 órakor a gyalogosok meggyújtottak. A robbanás következtében a várfal tíz ölnyi hosszuságban bedőlt, azonban Forintos Mátyás tűzmester még idejekorán több akna felrobbanását megakadályozta, míg a bedőlt várfalat földdel töltött hordókkal s fával szórták be. Mindenünnen fanyalábokat hordtak össze és ezeket meggyújtották; köztük kénnel és szurokkal töltött hordók is voltak. Midőn ez sem vezetett sikerre, öszvér és teveháton ölfát hordtak össze, a török gyalogosok ezekre felállva kézi puskáikból lövöldöztek a várbeliekre. Azonban az igy felállított farakások közűl nehányat sikerűlt szétrombolni, míg egyet éjnek idején a várbeliek felgyújtottak, de a törökök hamar eloltották a tüzet.

JURISICS CIMERE. Dörre Tivadar rajza.
Ily kétségbeesett harczok közepett múlt el másfél hét. A törökök harczi kedve lelohadt, sőt babonás félelem szállotta meg őket. Mindehhez járúlt, hogy a táborban élelemhiány és ragályos betegség támadt, miért is a török vezérek végrohamot határoztak el.
Augusztus 27. és 28-án volt legvéresebb és leghevesebb az ostrom. E napon három helyen áttörték a falat és két helyen be is törtek, azonban a várbeliektől visszaverettek.
A védők helyzete a legválságosabb volt. A 700 katonából alig volt meg a fele, azok közül is sok beteg és sebesült. Jurisics mindenütt elől küzdött, ágyui derekasan működtek, jól irányzott lövegei tömérdek kárt okoztak a törökökben, míg a török ágyugolyók inkább a falakon ütöttek rést, melyet azonban a várbeli gyermekek és asszonyok betömtek.
A férfiak a falakhoz támasztott létrákat egy erős lökéssel eltaszították, mire a sáskarajként falkúszó törökök egymás szablyáiba dőltek; a nők köveket és gerendákat hánytak a felkúszókra, tehetetlen gyermekek és aggok óriási lármát csaptak a törökök megtévesztésére. Mindazonáltal nem tudták megakadályozni, hogy augusztus 27-én egy török zászlót fel ne tűzzenek, azonban úgy az ezen zászlót feltűzött törököt, mint a 28-án hasonló czélból felkúszó négy törököt a várbeliek leszúrták.
Szulejmán szultán bosszúságát e kudarczok miatt inkább aggodalom váltotta fel, mert a Kőszegtől 18 km.-re fekvő Szombathelyen Pekry Lajos magyar-horvát dandárral táborozott, de a törökök túlerejétől való félelme miatt Körmendig vonult vissza.
Augusztus 28-án a falaknál megjelent négy török főtiszt, kik Jurisicstől a vár kulcsainak átadását kérték, aki erre azt felelte, hogy ő a római király embere s így ezt sohasem fogja tenni.
Az eredménytelenűl eltávozott békekövetség félóra múlva ismét visszatért és azt kívánta, hogy fizessen évenkint minden ház után 1 frt adót és most a gyalogság parancsnoka kértére, kinek a vár elfoglalása esetén az összes zsákmány igértetett, kárpótlásúl két ezer forintot. Jurisics erre azt mondotta, hogy a vár nem az övé, hanem uráé, két ezer forintja pedig nincs.
Alig, hogy a követség eltávozott, egy óra mulva (augusztus 28 d. u. 4 órakor) a törökök heves rohamot intéztek a vár ellen. A várbeliekből 60 katona elesett, nyolcz zászlót tűztek ki a falakra, Jurisics is megsebesűlt, azonban a várbeliek hősi ellenállásán ez a roham is megtört.
Ismét békekövetség jelent meg a kapuknál azzal, hogy Ibrahim a várparancsnokot a táborba kéreti. Jurisics, miután a várbeliekkel megigértette, 195hogy a várat fel nem adják az esetben sem, ha őt valami baj érné, két török tisztet kezesűl a várba kéretett és megindult a táborba.
Ibrahim igen nyájasan fogadta, hogylétéről kérdezősködött, azután kijelenté, hogy kegyelmet eszközölt ki számára a szultánnál; csupán azt kivánja, menjen el hozzá kézcsókra.
Jurisics eszélyesen azt válaszolta, hogy nagyon el van gyöngülve, azért nem tiszteleghet. Kért továbbá 6–10 törököt, a kik megakadályozzák a janicsárok betódulását. Ibrahim ezt megtette, sőt egy kaftánt is adott neki emlékül. Ibrahim végűl a várat szerette volna látni, mely tervről Jurisics azon megjegyzéssel beszélte le, hogy nem volna képes életét a felbőszült spanyolok ellen megvédelmezni.
Eközben hírül érkezett Szulejman elhatározása is. Hódolat jeléűl ugyanis a vár fokára tíz török zászló kitűzését kívánta; ez volt az egész, a mivel egy havi ostrom után dicsvágyát kielégítette. Jurisics, tekintettel a vár helyzetére, ezt készséggel teljesítette. Azonban az e czélra kiküldött tíz janicsárt leitatva, saját török ruhába öltözött katonái által tűzette ki a lófarkokat.
Ez a körülmény az eddigi történetírók előadásával némikép ellentétben áll és, bár Jurisics ez utóbbi mozzanatról hallgat Ferdinándhoz intézett levelében, nem lehet okunk ezen ujabban felfedezett adatok hitelében kételkednünk. Hogy miért öltöztette fel Jurisics saját katonáit török ruhába, erre egyszerű a felelet: dicsvágyát elégítette ki az a körülmény, hogy az általa védett várba egy török sem tette be a lábát. Az már kevésbbé lényeges, hogy saját katonái egy vagy tiz török zászlót tűztek-e fel.

SZULEJMÁN SZULTÁN. Az orsz. képtárból.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages