Az esperes jogi állása.
327Az esperes jogi állása.
Már érintettük, hogy a felsőmagyarországi négy egyházmegye, a püspökségtől való féltében, unióban volt egymással. Minden egyházmegyét esperes igazgatott, a kit az egyházmegye lelkészei választottak. Az esperes tiszte volt felügyelni a kebelbeli egyházakra, iskolákra, azok mindennemű anyagi javaira, kötelessége volt a szellemi és erkölcsi dolgok felett őrködni, a lelkészekre és tanítókra felvígyázni. Ezenkívül a zempléni esperes, a mióta ezt a jogot a sárospataki főiskola gondviselője, I. Rákóczy György, reá ruházta, a sárospataki főiskola felügyelője is volt. Egyházlátogatói kötelességének gyakorlása végett vagy maga, vagy a magához vett presbiter-papokkal minden évben meglátogatta az egyházakat; a mely egyházmegye, mint a zempléni is, nagy kiterjedésű volt, ott konszéniort is választottak, a ki az esperesi teendőket végezte. Tartozott az esperes minden évben legalább kétszer zsinatot összehívni. S az ily zsinat intézett el minden felmerülő ügyet, a beterjesztett vizitacziónális jegyzőkönyvek szerint ítélt a tanítók, lelkészek felett; ítélt továbbá fegyelmi dolgokban mind a belhivatalnokok, mind pedig a hívek fölött; eldöntötte a házassági pereket, betöltötte a megürült lelkészi állomásokat s kibocsátotta a lelkészi hivatalra készülteket. A zsinatnak elnöke az esperes volt; mídőn azonban az unionált egyházmegyék valamely közös ügyben együtt üléseztek, az esperes volt az elnök és az ő területén tartották a gyűlést. Az egyházmegyei gyűléseknek csak a lelkészek és tanítók voltak jogos tagjai; a világi egyének, ha ott megjelentek is, csak passzív szerepet vittek, de a lelkészek és tanítók pénzbüntetés terhe alatt tartoztak a zsinatokon megjelenni.
Az egyházak vizitácziója általában igen körülményesen és nagy szertartással ment végbe. Legelőször is a hallgatókat kérdezték ki a lelkészek és tanitók, majd viszont ezeket a hallgatóik felől. Az ilyen töviről-hegyire való kérdezősködésekkel azután feltárták a belső emberek olyan hibáit is, a melyek nem voltak ugyan főbenjárók, de mégis szégyenpadra kellett miattok állni. Pl. Simándi újhelyi papot egyszer azzal vádolták, hogy a leányok tanítását elkezdi, azután abbahagyja, máskor pedig, hogy röviden prédikál. A mikor hosszú beszédet mondott, ezért jelentették fel. Egy másik lelkészt pedig azért, mert az ökröket maga hajtotta. Igaz, hogy voltak keményebb dolgok is; pl. a toronyai pap pünkösd napján „nagy ivó volt”. A bodrogkeresztúri főpásztorról minden jót mondtak, de a társáról azt, hogy néha többet iszik. Viszont azután a hallgatók is bejutnak a fekete könyvbe. Itt a fizetések meg nem adása, az isteni tiszteletek elhanyagolása, amott „bizonyos házasságtörési ügyek” szerepelnek legtöbbet. De az egyházi élet minden körére kiterjesztették a látogatók a figyelmüket és meg kell vallani, hogy a panaszok nagyobb részét ott helyben intézték el, a mi a felső hatóságnak akkori széles jogköréből és nagy tekintélyéből önként következik. A mi a lelkészeket illeti, a bűnben találtakat az egyházmegye vagy végleg megfosztotta hivataluktól, vagy pedig időlegesen felfüggesztette. Azon esetben pedig, a midőn a lelkésznek kisebb hibát róttak fel, a zsinat vagy más helyre helyezte át, vagy helyben hagyta meg az illetőt. Viszont azonban engedetlen, rossz fizető egyházakat azzal is büntettek, hogy bizonyos időre lelkészt nem kaptak. Jókora munkát adott a zsinatnak a házassági perek elintézése. Ha a tárgyalásokat olvassuk, nem egyszer érezzük azt az igazságot, hogy a komolyt a nevetségestől csak vékony vonal választja el. Ide vágó példa: „Páczeni Szabó Mihály feleségétől, Szücs János leányától, el akar válni azért, mert romlott ember… mely a helmeczi gyülésben vizsgáltatott. R. Salamon és Szalka Gáspárné tud… gyógyítani. Az uraim közzül némelyek orvosságot is mondottak, hogy hasznos az varjú mogyorót enni, mikor az földből kiássák. Az Isten ümőjét meg kell száraztani, törni, égetett bort faolajjal misceálván kell innia, d. 40.” (B.-újlaki gyülés 1632. év.)
Fontos tárgya volt a zsinatnak az ifjú papok felavatása, kibocsátása. Miután azoknak megvolt már a szolgálatuk éve és hűségöknek megfelelő bizonyságát szolgáltatták, a kibocsátásuk mindíg nagy ünnepélyességgel ment végbe a zsinatot megelőzőleg, de mindenkor a templomban. A felavatandók vizsgájának elnöke és a vizsgálattal összekötött disputa vezetője rendesen az egyik tudósabb presbiter-pap, vagy valamelyik sárospataki professzor volt.
