Albrecht főherczeg Zemplénben.
Albrecht főherczeg Zemplénben.
Az 1852. év őszén Albrecht főherczeg, Magyarország cs. kir. helytartója látogatott el Zemplénbe és Sárospatakon, hol a cs. kir. helytartó herczeg Bretzenheimnak volt a vendége, bemutatták neki a megyei tisztviselőket. Kapy elnök magyarul üdvözölte a főherczeget. Üdvözlő beszédét németül is el akarta mondani, de még csak el sem kezdhette beszédének tolmácsolását, a főherczeg máris intett, hogy hagyja abba, mert, mondotta a főherczeg németül: „mindent értettem.” Patakról a Bodrogközre ment a főherczeg kíséretével, a Bodrog és Tisza áradását megszemlélni. (V. N. 37. l.)
Olaszországi utazásának befejezése után (1857 május végén) másodszor látogatta meg Zemplén vármegyét a császár és ekkor már a császárné társaságában jött. Olaszországi utazása alkalmával nemcsak amnesztiát adott a császár lombardvelenczei alattvalóinak, hanem kijelentette azt is, hogy a katonai kormányrendszer napjai meg vannak számlálva. (Marczali: id. m. 862. l.) Magyarországon tehát éledt a remény s amikor az uralkodópár beutazta hazánkat, a nép mindenütt szeretettel üdvözölte őket. „Zemplén mindent elkövetett, hogy császárját ’s imádott császárnéját, millió alattvalók édes anyját, földén méltó fénynyel üdvözölesse ’s fogadhassa. Tarczalon a’ kamarai tiszttartó lakja valóságos fejedelmi kéjkastélylyá varázsoltatott” (Adalékok: VI. évf. 94.) A megye főnöke négy hétig Tarczalon lakott, hogy a fogadtatás pompáját előkészítse. A császári párt Tokajba várták a „Pannonia” nevű gőzössel és onnan Tarczalig diadalkapuk emelkedtek az országút mentén. Messzire tündöklött a tokajhegyaljai zsidóknak keleti pazar fénynyel kiállított diadalkapujok. Egy másik diadalkapu gönczi boros hordókból volt egygyé róva, a harmadiknak két kapufélfája sóból épült piramosok voltak. Ebbe a fogadtatásba azonban a végzet keze beavatkozott. Hiób-hír érte utól a Zemplénhez már közel járt felségeket: elsőszülött gyermekük, Zsófia főherczegnő, halálhíre († május 29-én). A császár és császárné, körútjukat 495megszakítva, Bécsbe siettek és helyettük Albrecht főherczeg jött Tokajba, Zemplén hódolatát fogadni, de ő is csak egy napig időzött ott.
Elmaradt a császári pár zempléni látogatása, de nem maradt el, az amnesztia. Gróf Andrássy Gyula kilencz évig tartott számkivetés után újra visszatért ősi kastélyába, Tőketerebesre. És azután „procul negotiis” három évig élvezte ősi otthonát, ellentmondva a Mazzini-féle titkos összeesküvésbe, az emigráczió aknamunkájába magukat beleártott hazafiak vele való incselkedéseinek, a mely összeesküvést, mint rendszert, Andrássy Gyula, a kinek egyébként minden szavára és mozdulatára Bécsből fizetett titkos kémek vigyáztak, még legmeghittebb barátai előtt is fantazmagóriának nevezett. (M. I. ny. főisp. szóbeli közlése.) Bekövetkezett, 1867-ben, a mit Széchenyi István, megjövendölt (1860-ban), hogy tudniillik Magyarország kibékül az osztrák császárral és valamikor Andrássy Gyula lesz Ferencz József államkanczellárja. Előbb azonban, míg ez a jóslat valósággá vált, nagy válságokra és keserű tanulságokra volt szükség, mikor a felek közül az egyik lemondott az abszolut hatalomról, a másik a fegyveres ellenállásról. (Marczali id. m. 859, s köv.ll.)
