Az 1860-iki tisztújítás.
Az 1860-iki tisztújítás.
1860. deczember 18-án vette kezdetét az alkotmányos tisztújítás. Elvben ezt az aktust is ott kezdték, a hol 1849-ben május havában végezték. Mithogy ugyanis az 1849 május 15-én tartott tisztújításkor megválasztott Cseley János most nem kivánta újra való jelöltetését, közakarattal első alispánná Komáromy Józsefet és második alispánná Szirmay Józsefet választották. A többi tisztségre pedig: Evva Andrást főjegyzővé, Karossa Endrét főügyészszé, Somogyi Jánost házi pénztárossá. Főszolgabírák lettek: Kossuth Pál a bodrogközi, Dercsényi Kálmán a nagymihályi, Marschalkó Tamás a hegyaljai, Szirmay Pál a homonnai, Molnár István a terebesi, Cseley Gusztáv a varannai járásokban. Szavazás csak Molnár István és ellenjelöltje, Payzsoss János között volt: amarra 312, emerre 259 szavazat esvén. Tehát az 1146 bizottmányi tagoknak fele vett részt a tizenegy év óta most először gyakorolt restauráczión. Megválasztották még: Somossy Imrét első aljegyzőnek, Kossuth Gusztávot másod-, Füzesséry Gyulát harmad-aljegyzőnek és Vékey Gedeont első tiszti alügyésznek. Alszolgabírák lettek: Vass Gyula a középpontban, Jekelfalussy Sándor a sztropkai, Újfalusy Mihály a zsalobinai, Horváth Pál a mezőlaborczi, Bovankovics Pál a sztakcsini, Szirmay Tamás a deregnyei, Boronkay László a rákóczi, Wiczmándy Viktor a gálszécsi, Reviczky József a zempléni, Steincz Károly a bodrogköz-latorczai, Orosz Sándor a tiszai, Balogh Károly a pataki, Nagy Gyula a szerencsi, Füleky László a gesztelyi, Lehoczky Miklós a dobrai kerületben. Esküdtek: a bodrogközi kerületben Bárczy József és Somogyi János, a terebesiben Izsépy Miklós és Pilissy Ede, a nagymihályiban Derekassy József és Füzesséry Tamás, a homonnaiban Major István és Füzesséry Miklós, a varannaiban Füzesséry Menyhért és Oroszy Tamás, az újhelyiben Fodor 497István és Stépán Antal, a gesztelyiben Olchváry Bertalan, a szerencsiben Szabó Gábor, a patakiban Csengery József és Kerekes Gáspár, a latorczaiban Bessenyey Sándor, a tiszaiban Evva Károly, a zempléniben Kozma Pál, a gálszécsiben Pekáry Sándor, a deregnyeiben Kulin Gyula, a rákócziban Rácz Pál, a sztakcsiniban Tremmel Károly, a mezőlaborcziban Haraszthy József, a zsalobinaiban Schmidt Károly, a sztropkaiban Gerzanics Bertalan, a dobraiban Újfalussy Endre és végül a tokajiban Szenczy László és Szabó Lajos. Számvevő: Somogyi István, másod alügyész: Matyasóvszky Kálmán. Gőcze Tamás levéltárost, azon az alapon, hogy az 1849 május 15-iki választástól nyerte a megbizatását, hivatalában meghagyták. Várnagy lett Bárczy János. Mérnökökké Lengyel Sámuelt és Gregorovics Antalt választották. Főispáni kinevezés révén nyerték hivatali állásaikat: Breznay István és Novák Antal főorvosok és Weisz Ármin középponti alorvos, Járásorvosok a Bodrogközön: Klimó Menyhért, Nagymihályon: Mráz Lajos. Varannón: Pekarik Endre, Gálszécsen: Obláth Mór, Tokajon: Székely József, Szerencsen: Szalkószky József, Homonnán: Thomán Dávid, Sztropkón: Mauks Leopold. Csendbiztosokul kineveztettek: Molnár János az újhelyi, Fáy Pál a szerencsi és gesztelyi, Ferenczy János a tokaji, Lévay a nagymihályi, Csanálosi Károly a bodrogközi, Kacskóvszky Antal a homonnai és varannai, Pálkúthy András a terebesi kerületekbe. (Lev. t. jk. 1860. 10–18. ll.)
Az alkotmányos ősi intézmény, a vármegye helyreállítása során Zemplénben sem találjuk annak a nyomát, hogy 1860-ban a törvényszék tisztikarát is restaurálták volna és pedig azért nem, mert annak küszöbön levő új szervezését közeli kilátásba helyezte a cs. kir. udvar kanczellária. Épp azért az alispánnak bírói, illetve törvényszéki elnöki szerepkörét csakis az 1848. X. t.-cz. 3. és 4. §§-ban körülírt úrbéri esetekre korlátozták, mely eseteknél rendes bírótársai a szolgabíró és az esküdt voltak. (Megyei Rendszer. Kiadta: Zemplén megye közönsége. Sárospatak. 1861. A 30. lapon.)
