Az 1867-iki tisztújítás.
Az 1867-iki tisztújítás.
1867 május 1-én, az új főispán beinstallálására egybesereglett 672 főnyi bizottmány, május 2-án és a következett napokon, újjáválasztotta az 1860-iki vármegyei tisztikart és annak kebelében nagy többséghez jutott az akkor ú. n. „labancz-párt”, melynek első alispán-jelöltje Szirmay Ödön volt, de Komáromyval szemben 448 főnyi kisebbségben maradt. A középponti tisztikar újjáválasztásánál még a „kuruczok” győztek, hanem a járásokban és a kerületekben vereséget szenvedtek. Második alispán lett közakarattal Matolay Etele (e munkának is egyik kiváló írója), főjegyző Évva András, I. aljegyző báró Vécsey Sándor (később a vármegye főispánja), II. aljegyző: Payzoss Andor, III. aljegyző: Éles Géza; főügyész: Karossa Endre, I. alügyész: Matyasóvszky Kálmán, II. alügyész: Reviczky József, főpénztárnok (később gyámpénztárnok is egy személyben): Csiszár Gábor, főszámvevő: Kossuth Gusztáv, alszámvevő: Csengery József. Főszolgabírák: Balázsházy József a bodrogközi járásban, Marschalkó Tamás a hegyaljaiban, Pilissy Zsigmond a terebesiben, Dercsényi Kálmán a nagymihályiban, Boronkay László a homonnaiban és Zékány József a varannaiban. Alszolgabírák pedig: Balogh Károly az újhelyi, Füzy Károly a tiszai, Klobusitzky László a latorczai, Füleky László és Orosz Lajos a gesztelyi, Nagy Gyula és Szabó Sándor a szerencsi, Szenczy László a pataki, Bernáth Menyhért a zempléni, Tóth Ferencz a gálszécsi, Milkó Alajos a deregnyei, Szirmay Tamás a rákóczi, Reviczky Ambrus a sztakcsini, Antalóczy Antal és Bydeskúthy Mihály a laborczi, Izsépy Béla a zsalobinai, Füzesséry Gyula a sztropkai, Ujfalussy Mihály a dobrai, Éwa Károly a tiszai, Meskó Károly a latorczai, Bernáth Lajos és Gőcze Tivadar a tokaji, Vass Imre a pataki kerületekben. Esküdtek lettek: Urbán István és Spillenberg Barna az újhelyi, Balogh István a zempléni, Bernát Boldi és Pilissy Ede a terebesi, Schmid Károly a gálszécsi, Oláh István a deregnyei, Derekassy József és Füzesséry Tamás a nagymihályi, Bitsey Lajos a rákóczi, Nemthy József és Füzesséry György a varannai, Raksányi Antal a dobrai, Labáth Béla a sztropkai, Fodor Napóleon és Szirmay Ákos a homonnai, Tremmel Károly a sztakcsini, végre gróf Festetich Aladár a zsalobinai kerületben. Évva András főjegyző az 1860-iki tisztikar névsorának ezt az 1867. évi erős korrekturáját annyira a szívére vette, hogy a tisztújítás befejezése után főjegyzői állásáról lemondott. (Utódává lett Vladár Ervin.) Szemere Miklós pedig, kinek „Kossuth világra szóló nagy nevével fűzék egybe nevét”, egyik gúnyos versében, Zemplén megyét „repedt fazék”-nak nevezte.
Az 1867. évi május hó 3-án restaurálták az állandó megyei törvényszéket is. Bírósági tanácsosokká (Gerichtsrath) választattak: Spillenberg Gábor I., báró Barkóczy Mihály (a ki 1866-ban alispánná neveztetett ki Füleky György helyére) II., Képes Ferencz III., Bánkövy Pál (leköszönése után: Meczner Gyula) IV., Fekete József V., Albert Pál VI., Hunyor Sándor VII., Nyeviczkey Kristóf VIII., Ladomérszky Antal IX., Bodnár Ferencz X., Bárczy Menyhért XI. és Wiczmándy Ödön XII. tanácsossá. Ezek között is csak kettő volt kurucz, a többi mind labancz. Elnököt nem választottak, mert az akkor volt rendszer értelmében, a megyei törvényszék elnöke az alispán volt.
