Lehoczky László.
Lehoczky László.
Második megyefőnökül Lehoczky László következett, a ki Draveczky elnöksége alatt vármegyei főjegyző volt. Vele együtt jött a vármegye német világának második tisztikara, mely egyrészről végzett földesurakból, másrészről pályatévesztett kétes alakokból állott. Ezt a Bach-uniformisba bújt osztrák-magyar tisztikart a csász. kir. kerületi főispán, gróf Szirmay Sándor, már szintén a Bach-féle uniformisba öltözötten, átjött megvizitálni Kassáról, Újhelybe és itt azzal kezdte a működését, hogy a vármegye székházának oromfalára kifüggesztette a kétfejű sast és elrendelte a kérlelhetetlen adóösszeírást. Lehoczky László beköszöntőjében, vagyis körlevelében, melyet 1850 január 10-én küldött a 21 járás szolgabíráihoz köröztetés czéljából, mondja: „terhes bár, de édes hivatalt vállalt magára, felséges ura-királya és édes hazája iránt való tántoríthatatlan hűsége érzetében.” Azonban az ő elnöksége is rövid életű volt. Mind ő, mind pedig a „provisorius” tisztikarnak egy része, már 1850 július elején leköszönt és távozott, mint az egykorú följegyzés mondja: „dissolutus állapotban” hagyván a vármegyét, mely pedig már akkor, az 1850 január 18-án kiadott pátens alapján, a zsandároktól (Gendarmerie) is erősen megszállott, tíz őrshely köré beosztott terület volt. Ha az ember Zemplén vármegyének levelestárában az 1848-ról és az 1849. évről, később pedig az 1860. évről szóló jegyzőkönyveit lapozgatja, azoknak határozatokat tartalmazó részeiben sűrűn talál az olvashatatlanságig tintával kitörölt sorokat. Azokat a törléseket, mint az időközben volt vármegyei archiváriusoknak a jegyzőkönyvekhez ragasztott följegyzései bizonyítják, Lehoczky túlbuzgó czenzori tolla végezte. Az elnöki székből váratlanul és úgyszólván búcsúzatlanul történt távozását országos jelentőségű politikai ok magyarázza. Mint az akkori ó-konzervativ pártnak számottevő tagja a vármegyében, herczeg Bretzenheim Ferdinánddal, gróf Barkóczy Jánossal és báró ’Sennyey Pállal egyetemben, hitte, hogy a nemzeti elnyomatásból lesz föltámadás, és vallotta is, hogy a magyar nemzetben elnyomhatatlan természeti érzés, elkobozhatatlan történeti örökség a közszabadság. Annyi bizonyos, 489hogy a „Programm”-ot, melyet ’Sennyey Pál fogalmazott és kilenczed magával aláírt, sőt Bécsbe „nem a nemzetnek, de a császárnak felelős miniszterium”-hoz is eljuttatni bátorkodott, Lehoczky szintén politikai hitvallásául ismerte el. Lehoczkynak tehát távoznia kellett. De csak tartalékba menesztették, mert 1861-ben, a mikor az ó-konzervativokkal az udvari magyar kanczellária reaktiválta Lehoczkyt is, előtt (1861-ben) kir. biztosi, később (1865) főispáni helytartói, végül (1867) főispáni czímmel ment nyugalomba Pestre, a hol, mint a fáma beszéli, a Dunában lelte volna halálát 1872-ben.
