Nyelvi megoszlás.
Nyelvi megoszlás.
Mielőtt Zemplén vármegye népoktatásügyét részletesen tárgyalnók, át kell tekintenünk e nagy vármegye néprajzi viszonyait is, mert olyan eltérések és különféleségek ez országnak kevés vérmegyéjében fordulnak elő, mint itt. Zemplén vármegye alsó része a magyar Alföldre nyúlik le s népe a magyar nyelvet az országban a legszebb kiejtéssel beszéli; a felső rész azonban, Sátoraljaújhelyen felül, egész hazánk határáig, tisztán tót, vagy helyenként magyarul is beszélő tót és ruthén. A keletnek nyúló Bodrogköz lakossága is tisztán magyar, de már nem beszél oly szép kiejtéssel, mint a szerencsi és tokaji járás egy részének népe. Ebből szinte önként következik, hogy a nyelvi és faji megoszlás és különféleség szerint különféle állapotban van a népoktatásügy is. Az iskolák szellemi színvonala annál magasabb, mennél tisztább magyarajkú lakosságból áll azok növendékserege.
Mint oázisok a sivatagon, olyan kulturpontokat alkotnak a vármegye felső részén az állami iskolák, a melyek úgy a magyarságnak, mint a közművelődésnek megannyi erős várai, s ha számuk szaporodik, a vármegye magyarosodása rohamosan fog terjedni.
Az 1901. évi népszámlálás szerint Zemplén vármegye lakossága 53.1%-ban magyar, 2.5%-ban német, 32.4%-ban tót, 10.6%-ban ruthén és 1.4%-ban egyéb nemzetiségű. Az átmenet e népfajok között földrajzi tekintetben alig észrevehető. Egyedül a ruthén faj válik el élesen, mert míg pl. a tót és magyar nyelven egész járások területének lakosai beszélnek, addig a ruthén csak a szinnai járás keleti és északkeleti, úgyszintén a homonnai járás északi és a sztropkói járás északkeleti részére szorítkozik s a határvonal mindenütt oly éles, hogy átemenet vagy nyelvi vegyület egyáltalán nincs. Vannak történeti adataink arra nézve, hogy Zemplén vármegye egyes ruthén községei valamikor magyarok voltak és e mellett bizonyít az is, hogy ma is vannak községek, melyeknek lakosai nagyrészt most is magyar nevűek.
