Az amerikai kivándorlás.
Az amerikai kivándorlás.
Az 1879-től 1903-ig terjedő időszakban összesen 52,444 lélek hagyta el a vármegyét, hogy a tengeren túl jobb hazát keressen. Ezeknek túlnyomó része természetesen a leginkább munkabíró elemekből kerül ki és így a kivándorlás a rendelkezésre álló munkaerőt óriási mértékben megapasztotta. Sajnos, az állapotok javulására egyelőre nem sok a kilátás; a mint a rendelkezésre álló statisztikai adatok mutatják, a kivándorlók száma az utolsó évek folyamán egyre növekedett. Ez részint annak tulajdonítható, hogy a kivándoroltak csekély részének sikerül Amerikában nagyobb keresethez jutni, mint a milyennel itthon bír és az ezektől hazaküldött pénzösszegek az itthoni lakosság kivándorlási kedvét emelik; főkép pedig azért növekszik a kivándorlók száma, mert az amerikai munkásviszonyokról mesés hírek keringenek a nép között, melyek egyre szélesebb néprétegeket késztetnek ama föld felkeresésére, mely e hírek szerint a munkásnak annyival jobb megélhetési feltételeket nyujt. Régebben inkább csak a vármegye tót lakossága vett részt nagyobb mértékben a kivándorlási mozgalomban; az útóbbi évek adatai azonban mutatják, hogy most már a magyarság is csatlakozik a mozgalomhoz. A kivándorlás által a varannai, gálszécsi, nagymihályi és homonnai járások szenvedték a legnagyobb veszteségeket; újabban azonban a szinnai és a sátoraljaújhelyi járásban is nagyobb arányokat öltött a tengerentúli kivándorlás, sőt még a Bodrogközön is érezhető kezd lenni.
A vármegye munkásviszonyait a kivándorlás természetesen jelentékenyen megváltoztatta. Míg, nem is oly régen, még a nyolczvanas évek közepén, Zemplén vármegyében határozottan kedvezőek voltak a munkásviszonyok, addig az utóbbi évek folyamán egyre nehezebb lett a birtokos részére a szükséges munkaerő beszerzése. A galicziai munkások a vármegye területén most már mindenfelé találhatók: e mellett az alföldi munkás is gyakori, sőt székely munkás is van sok helyütt. A munkáshiány, a mint ez magától értetődik, a legnagyobb azokban a járásokban, melyeket fent a legfőbb kivándorlási góczpontokként jelöltünk meg; a déli járásokban még valamivel jobbaknak mondhatók a munkásviszonyok, bár legújabban itt is egyre érezhetőbbé válik a munkáshiány.
