Sertésfajok.
Sertésfajok.
A mi a sertésfajokat illeti, legörömestebb a magyar, szőke, kondor (mangalicza) fajt tenyésztik, csak kevés gazdaságban tartanak fecskehasú mangaliczát, mely a kőbányai versenyhizlalás kimutatása szerint hízóképességre nézve az elsőnek némileg mögötte áll.
Perbenyik, Csörgő és Málcza (az ottani sajtos) yorkshirei, a homonnai uradalom pedig polandchinai fajt tenyészt.
Gácsország felé, a határszéli kerületekben, a sertéstenyésztés jelentéktelen. A XVI. és XVII. század tartós háborúi itt tönkre tették a sertéstenyésztést; hogy a makkot értékesítsék, az erdőket gácsországi birtokosoknak adták bérbe és a bérösszeget természetben (az állomány 1/10-e) vették föl. Így jött tenyésztésbe a lengyel sertés az ittenivel keresztezve, részben pedig tisztán is.
Az ottani sertés első tekintetre is különbözik a mangaliczától: a test hosszú, lapos és szűk, a lábak hosszúak és vékonyak, fehér körmökkel, a keresztkötés is hosszú, a fej hosszú és keskeny, a fülek rövidek és hegyesek.
Ezek az állatok megfelelnek a felső vidéknek, könnyen kielégíthetők, a takarékos élelmet igen jól értékesítik; a hús ízletes és sódargyártáshoz különösen alkalmas, keresett. A kassa-újfalusi kereskedők örömest megveszik. De igen lassan fejlődnek, csak két év alatt érik el a teljes fejlettséget, azért czélszerű a keresztezés az angol, különösen yorkshirei fajjal. Mezőlaborcz vidékén sok ilyen keresztezési ivadékot láthatni, melyeket a kassa-újfalusi parasztok Kassára, a sebesi kereskedők Sztropkón át Eperjesre s onnan a szepesi városokba szállítanak.
