A husziták.
A husziták.
A vallási háborúk mindkét felekezetre súlyos csapásokat mértek. Feldúlták a pálosok kiürült klastromát is, a melyet csak 1560-ban tesznek ismét lakhatóvá, a mikor Miksa császár rendeletére az utolsó Perényi visszaeresztette Újhelybe a pálosokat. De csakhamar ismét pusztulást hozott Újhelyre a török hordák féktelensége. 1566-ban fölgyujtották a várost s az egész vidéket földúlták; egy emberöltő munkája kellett, hogy ismét felvirágozzék. Az 1598-iki összeírás szerint Dobó Ferenczet látjuk a város birtokosaként, a ki ismét segítője volt a pálosoknak. De nem élvezhették sokáig a békét, mert 1603-ban Bocskay követői a pálosok vagyonát elkobozzák a Bocskay-kincstár javára. Hét évvel később azonban visszanyerik jószágaikat és Újhelyre ismét békés idők következnek. 1626-ban Alaghy Menyhértet látjuk Újhely birtokában, a ki fölépíti a pálosok klastromának második emeletét és templomát is megújíttatta.
Érdekes boszorkánypör iratai maradtak fenn az időből. 1629 november 13-án ugyanis két embert (Szekeres Györgyöt és Parnoka Jánosnét), a kiket boszorkányság miatt perbe fogtak, Takács Bálint főbíró és „esküdt uraim”, mint városi törvényszék „egyező elmével” megégettetni itéltek. A „Boszorkányégető hely” a Borzhegy mögött volt.
1661-ben ismét a pálosok gazdagodásáról beszélnek az okiratok, Báthory Zsófia és I. Rákóczy Ferencz kegyelméből. Ehhez sorakozik 1665-ben Rákóczy Györgyné több adománya is. Az 1670. év történelmi dátummal emeli Újhely multját, a mennyiben ebben az évben itt tárgyalnak a Wesselényi-féle összeesküvésben részes I. Rákóczy Ferencz fejedelem megszabadítása felől. Két évvel később szomorú napja volt a városnak és a pálos konventnek. Szt-Egyed napján, bucsú alkalmával, lázadók lepték el a várost és a konventet, pusztítva és sarczolva. Ez időben Újhely jelentősége, minden csapás ellenére, nőttön nő. Már 1666-ban itt tartja a felsőmagyarországi 13 vármegye közgyűlését. 1753-ban megkezdték a vármegyeház építését is. Az idők viharos forgatagában jelentős emléket hagyott maga után 1679-ben Thököly Imre is, a ki megszállotta a várost és ostrom alá vette a klastromot; de Szöréni és Márkus atyák, a rendház előljárói, harmincz rendtársukkal, oly vitézül verték vissza a fegyveres csapatokat, hogy Thököly emberei szégyennel távoztak onnan. A gazdag pálosház, a mely alig néhány évvel előbb megszerezte Sára, Zsadány és Olaszi községeket, 1690-ben 20,000 forintért Vitány falut is megvásárolta Barlogh Istvántól.
Hét évvel később, 1697 július 5-én, támadt az a híres, véres veszedelem, a melyet vásár alkalmával intézett a város ellen a Thököly Imrétől felbujtatott Tokay Ferencz, az ú. n. parasztkirály. Némelyek ennek a vérengzésnek az emlékével magyarázzák a „Gyilkos” városrész nevét is. 1702-ben II. Rákóczy Ferencz a Ronyva mentén új utczával gyarapította a várost s azt a maga „palotásainak”, testőreinek, rendelte lakásul. Ennek az utczának 145ma Palotás-utcza a neve, holott Rákóczy alatt, szülőhelye után, Borsiszernek nevezték s még a herczeg Trautsonok földesurasága alatt is így ismerték. A mikor azonban II. Rákóczy Ferencz csillaga letűnt és néki menekülnie kellett, a reakczió, hogy emlékezetét is eltörölje, a testőrei lakhelyét leromboltatta. E romokból építették kunyhóikat később a czigányok, s az utczát Czigánysornak nevezték el. Később módosabb lakók telepedtek oda, rendes házakat építtettek és az utczát a városhoz csatolták, a Palotás-utcza nevet adva neki.
Sátoraljaújhely.
Kossuth Lajos lakóháza.
Sátoraljaújhely.
A piarista gimnázium.
Sátoraljaújhely.
Sátoraljaújhely.
A főtér.
Sátoraljaújhely.
A Karolineum, a tőzsde és a polgári takarékpénztár.
Sátoraljaújhely.
Részlet a Wekerletérről.
Sátoraljaújhely.
Részlet a fő-utczából.
Sátoraljaújhely.
Az Erzsébet közkórház.
Sátoraljaújhely.
A vármegyeháza.
Sátoraljaújhely.
Dókus Gyula kastélya.
Sátoraljaújhely.
Dókus Gyula parkja.
II. Rákóczy Ferencz 1706-ban a pálosok klastromát, nehogy az menedékül szolgáljon Rabutin császári vezér hadainak, leromboltatni rendelé; de vezére, Károlyi Sándor, a kit ezzel megbízott, a parancsot nem teljesítette, és így a pálosok klastroma megmenekült az elpusztítástól. A pálosok napjai azonban már meg voltak számlálva. Egy ideig még békében s jólétben éltek Újhely következő földesura, herczeg Trautson Lipót Donát kegyelméből, a kit 1720-ban iktattak a birtokba; de kezdődött már a hanyatlásuk és utolsó órájuk is közeledett. II. József trónraléptével egyre-másra törölték el hazánkban az egyházi rendeket s 1789-ben az újhelyi pálosokra is sor került. Vagyonukat elkobozták s konventjöket és iskolájukat két évvel később a Tokajból idetelepített kegyes tanító-rendnek adományozták. A kegyesrendiek, Pikóczy Eleonóra, Heléna és Czakó Sándor monostori apát alapítványaival, gimnáziumot szerveztek, a mely ma is fennáll s egyik kitűnő hírű, hazafias nevelő intézete az országnak.
Ez idő alatt Újhely városa rohamosan növekedett s még inkább a vármegye középpontjává lett. Az egy ideig Patakon székelő vármegye 1748-ban végleg ide költözött s 1754-ben elkészült az újhelyi megyeháza is; de időközben 1739-ben a pestis puszított a vármegyében és Újhelyen is, mely még sokáig viselte a pusztítás nyomait.
Az új földesúr, herczeg Trautson, 1770-ben fiörökös nélkül elhalván, az államkincstár vette át a birtokot. Száz évvel ezelőtt már 6000 lakosa volt a városnak és területe 2382 hold volt. A XIX. század első harmadában itt látjuk a jövő nagy emberének, Kossuth Lajosnak a fejlődését. Itt járt iskolába s mint fiatal, kezdő fiskális, lánglelkének erejével szegődik Újhely felvirágoztatóinak élére; az ő kezdeményezésére kultura és modern intézmények váltják fel a maradiságot. 1827-ben ő alapítja meg Újhelyben az első tűzoltó-testületet is, a melyre ugyancsak nagy szükség volt, mert annak előtt imádkozással oltották a lángban álló házakat és ha Szent Flórián kőszobra, a templom előtt, nem segített, a lakosoktól leéghetett akár az egész város. Volt is tűzvész mindíg bőségesen, átlag minden negyedik esztendőben leégett a fél város. Kossuthnak sikerült néhány száz főből álló önkéntes tűzoltóságot szerveznie, melybe a város összes czéhei beléptek s törvényerejű szabályokkal egészítették ki Kossuth tervét.
Súlyos gyászt hozott a városra az 1831. esztendő, a nagy kolera éve, a mikor két hónapon át 7065 lakos közül 1600 betegedett meg és fél ezernyi pusztult el a rettenetes kórságban. A helyi vészbizottságnak Kossuth Lajos volt az elnöke. A kolerás halottakat a várostól délre mintegy 3–4 kilométernyire fekvő Bíbércz nevű homokdomb oldalába temették. Három évvel ez után meg földrengés rémítgette a város lakosait és romba döntött néhány épületet. A földrengést földalatti morajlás előzte meg a Magos hegy felől és máig is szálló ige Újhelyen a „Morog a Magos hegy”. 1845-ben óriási felhőszakadásból eredő árvíz a mai Rákóczy- (akkor Újhíd-) utcza házainak egy részét elsöpörte és a Ronyva kőhídját is elszakította.
A régi vár utolsó romjai még 1865-ben láthatók voltak; akkor azonban ez utolsó falmaradványokat is elpusztították, még pedig tréfából, a báró Kellner nevét viselő ezred ott állomásozó katonái.
