A bortermelés fénykora és hanyatlása.
A bortermelés fénykora és hanyatlása.
A hegyaljai bortermelés igazi fénykora a XVIII. század utolsó harmadáig tartott. Lengyelország, Oroszország, Németország voltak a híres bor fogyasztói. Szirmay András fenmaradt naplójából (L. Adalékok Zemplén vármegye monografiájához) láthatjuk, mily áron keltek annak a századnak első felében a jobb évek és jobb fekvésű szőlők borai. A Notitia Oeconomicában Szirmay Antal a Stegner és Keffala nevű borkereskedők neveit említi, a kik nagyban és igen jutalmazóan űzték a hegyaljai borokkal való kereskedést. Szirmay különben sok, igen érdekes és hitelesség tekintetében kifogás alá nem eső adatot sorol föl, a melyekre helyszűke miatt ki nem terjeszkedhetünk. Nagy Péter orosz czár különösen kedvelte a nehéz hegyaljai borokat. (Szirmay: „Imperator Russiae Residentem suum Tokajino habebat”) Lengyelország felosztása, a gazdag lengyel nemesség pusztulása, vagy elszegényedése, volt a hanyatlás egyik, de nem a legfőbb oka. Sokkal nagyobb csapás volt e borvidékre Mária Teréziának az a rendelete, a mely szerint Német- és Oroszországba magyar bort kivinni csak annak engedtetett meg, a ki ugyanannyi mennyiségű osztrák bornak egy időben való kivitelére is kötelezte magát. Ez a rendelet, a mely erősen alkotmánysértő is volt, több vármegye tiltakozása ellenére, könyörtelenül végrehajtatott, a magyar bortermelés helyrehozhatatlan károsodásával. Annak a kegyetlen rendeletnek a következtében a hegyaljai borok, a melyek belfogyasztásra igen csekély mértékben számíthattak, a megakadályozott kivitel következtében kényszeráron mentek át az osztrák borkereskedők kezébe, a kik azután tetszésök szerint bánhattak el azzal, lévén a „császárné” kegyelmesebb az osztrák alattvalói iránt, a kiket tilolom nem kötött.
I. Ferencz király is eltiltotta a magyar borok kivitelét, a melyeknek pedig, az uralkodása alatt dúlt franczia háború miatt, igen nagy kelendőségük lett volna. Erről az érthetetlen rendeletről Sayous Ede franczia történetíró megütközéssel tesz említést.
Sokat ártott a hegyaljai boroknak a borhamisítás is, a melyet az eléggé nem kárhoztatható élelmesség különféle módon űzött. A más borvidékek boraival házasított borok nyomták a valódi bor árát. Czukorral, mazsola-szőlővel pancsolt aszú-borok – potom olcsón kelve – háttérbe szorították a valódi nektárt. Országos törvény, megyei rendeletek keveset változtathattak a jövedelmes visszaélés meggátlásán.
