A Hegyalja talaja és éghajlata.
A Hegyalja talaja és éghajlata.
A Hegyalja talaj trachyt–rhyolith málladék. Egyik legértékesebb talajfélesége az, a melyet „nyirok”-nak neveznek s a mely az említett kőzetekből kialakult, többé-kevésbbé trachit-szemcsékkel kevert málladék. Helyenként a kőtörmelék teljesen elborítja a kevés málladékot s bár az ily talajú szőlők mívelése sok nehézséggel jár és száraz nyarakon a növényzet szenved benne, normális időjárás mellett, megfelelő fekvésben, a legkitűnőbb bort termi.
A tokaji bor kitűnőségét a Hegyalja talaja és éghajlatának sajátságos együttműködése okozzák. Kísérleteztek már számos, délibb fekvésű hegyvidékeken a specziális hegyaljai szőlő termelésével és mindamellett, hogy teljesen hegyaljai módon kezelték, az ott termelt borok nemcsak messze elmaradtak a hegyaljai mögött, de – s ez a fő – a fajjelleg is egészen elütő volt. Ugyanígy több rajnamelléki kísérleti telepen próbálták a tokaji furmintot termelni s az egybehangzó vélemények szerint, a szőlőfaj csekély értékűnek bizonyult, a minthogy a többi hegyaljai szőlőfajokat – a Muscat Lunel kivételével – sehol sem becsűlik sokra.
Hogy miként fejti ki a talaj és az éghajlat páratlanul átalakitó képességét szőlőfajainkra, sőt idegenből a Hegyaljára importált fajokra is, azt megmagyarázni mindezideig nem tudjuk. Egyesek szerint, a trachyt-talaj a szőlő zamat-anyagának képzéséhez kiválóbb mennyiségben szolgáltatja a megfelelő anyagokat; mások viszont inkább az éghajlati sajátosságokkal magyarázzák a hegyaljai szőlő dús czukortartalmát s az abból sajtolt bor finomságát. Ugy látszik, mindkét ok közrehat s mindkettő elengedhetetlen. Nemcsak abból következtethető az, hogy hegyaljai fajszőlőink sehol sem adnak hegyaljai minőségű bort, hanem még inkább abból, hogy valamennyi idegen fajú szőlő bora a Hegyalján többé-kevésbbé hegyaljai karaktert vesz föl. Néhány évvel ezelőtt volt alkalmunk tisztán „Othelló”-ból szűrt bort kóstolni s a jellegzetes róka-zamat sem tudta elnyomni a bor hegyaljai karakterét.
A trahcyt kőzetekből képződött talajféleségek, a növényi tápanyagok szolgáltatásán kívül azon előnyös fizikai sajátosságukkal szolgálják a szőlőkulturát, hogy nagyfokú hőelnyelő képességük van, minélfogva nemcsak hamarabb melegszenek át, mint más talajok, hanem az érési időszakban, naplemente után is, sokáig megtartják a meleget, a mi megbecsülhetetlen tulajdonság. Az éghajlat sajátossága főleg az érés tekintetében érvényesül. Forró nyár, szép egyenletes ősz, a mikor nappal gyakori a szinte kánikulaszerű hőség és később – októberben – a deres hajnalokat, verőfényes meleg nappalok követik, a mikor is, ha kellő esőzések váltakoztak, beáll az aszúképződés: a hegyaljai szőlőérésnek ez a koronája.
