Izbugya.
Izbugya.
Izbugya, tót kisközség a Laborcz mentén, Ung vármegye határán, 102 házzal és 532 lakossal, kiknek nagyobb része róm. kath. vallású. A község postája, távírója és vasúti állomása Nagymihály. Legősibb birtokosául 1373-ban Bethlen Mártont ismerjük. Ez időben Ung vármegyéhez tartozott. A Zbugyay család származási helye, melytől nevét is vette. 1419-ben két Zbugya nevű község szerepel, Nagy és Felső jelzőkkel. Ekkor a Nagymihályi és Tibai családok is bírnak itt részjavakat. Zbugyay Bernát 1450-ben, Drugeth Simon leányával a barkói uradalom egy részét kapta, melyeknek községei ettől kezdve az Izbugya előnevet veszik fel. 1563-ban Pethő Jánost és Forgách Simont iktatják némely részek birtokába, 1582-ben Karvai Orlé Miklóst egy kúriába. 1582-ben Kubinyi Kristóf és Szent-Ivány György, 1587-ben Malikóczy Miklós és Gábor kapnak itt részeket, de az 1598-iki összeírásban már Wiczmándy Tamás s Zsigmond és Nyárády Albert vannak említve birtokosaiul. 1656-ban Bornemisza Mihályt iktatják egy részébe, 1773-ban Dessewffy Tamás és Wiczmándy Mihály az urai s e két családot uralja azután; de a mult század elején osztoznak velök még az Ujlaky, Bencsik és Szirmay családok is. Most a Fejérváry családnak van itt nagyobb birtoka. Ékesíti a községet egy újabb úrilak is, mely a Burger Eleké. Róm. kath. temploma 1880-ban épült.
