Karcsa.
Karcsa.
Karcsa, bodrogközi kisközség, 142 házzal és 1579 magyar lakossal, kiknek nagyobb része református vallású. Postája Nagykövesd, távírója és vasúti állomása Szomotor. Ősrégi község, mely az árpádkori oklevelekben Karachy, Karasahel, Karazaher és Karucha névalakokat tűntet fel. 1398-ban 58Debreő István és fiai birtoka. 1440-ben Zerdahelyi Miklós a földesura, de három évvel később már Brankovics György szerb despota kapja, ki azután a maga részét a Kistárkányiaknak és Apagyiaknak adja. 1451-ben az Unghi családnak is van itt része, tíz évvel később pedig Upori Jánosnak. Az 1598-iki összeírás csak Alaghy Ferenczet említi birtokosául. 1618-ban Mátyus Jánost és Kakas Erzsébetet iktatják birtokba, 1631-ben pedig báró ’Sennyey Sándor kap rá kir. adományt. Azóta a ’Sennyeyek birtoka, de gróf Nádasdy Ferencznek is része van benne. A karcsai református templom érdekes műemlék. Ó-román stilben épült, de idejét pontosan meghatározni nem lehet. Némelyek szerint Roland nádor építtette, egyidőben a kövesdi várral, tehát 1240 körül, de midőn kegyvesztett lett, az építkezés félben maradt. Mások szerint meg Roland nádor unokája, Rathold kezdte építeni s akkor maradt félben, a mikor 1285 körül Finta nádor és Micz bán a kövesdi várat bevették. Egy harmadik változat szerint Omode bán leánya kezdte meg az építését, de befejezése előtt meghalt. Vannak viszont, a kik Micz bán fia Demeternek, a későbbi leleszi prépostnak tulajdonítják építését. Ide tartoznak Árpás-, Biharom-, Góros-, Nyír- és Becsked-tanyák, mely utóbbi hajdan, Bechkud néven, mint község szerepelt. 1438-ban és 40-ben a Szerdahelyiek és Soósok birtoka. 1479-ben már puszta. Itt fekhetett valahol még az eltűnt Dobrozsnya, mely valószínűleg azonos azzal, mely már a XVI. században pusztaként említtetik.
