Luka.
Luka.
Luka, magyar kisközség a Bodrogközben, 135 házzal és 1025, nagyobbára ev. ref. vallású lakossal. Postája Alsóbereczki, távírója és vasúti állomása Bodrogszerdahely. Innen vette nevét az ősi Lukai család, mely első birtokosa volt. 1400-ban az Isépiek kapnak itt részeket. 1425-ben Beke Mártont és Ricsei Ambrust iktatják némely részébe s ez időben Lyuk néven szerepelt. 1438-ban az Ágóczyak, Bacskaiak és Széchiek ellentmondanak az Ondaiaknak Luka birtokbavétele miatt. 1569-ig az Ágóczy és a Bacskay család birtoka, ekkor azonban Rákóczy György, Kálnássy Ferencz és Deregnyey Pál kapnak reá királyi adományt, mindazonáltal az 1598-iki összeírásban még Bacskay Miklós is szerepel és vele együtt Kálnássy Ferencz, Szokoly Péter és Rákóczy Ferencz. 1600-ban a Daróczyak merülnek fel, 1663-ban Bocskay István és Soós György, 1754-ben Kálnássy Ádámot és II. Ferenczet iktatják némely részeibe, míg 1774-ben Vécsey József, Klobusitzky Pál, Boronkay Menyhért, 79Olchváry Pál és a Mezőssyek a földesurai. Legutóbb báró Jósika Samunak volt itt nagyobb birtoka, mely ma idegen kézen van. Jelenlegi nagyobb birtokosa báró Vécsey Béla. A község 1885-ben majdnem egészen leégett. A református templom 1806-ban épült. Az egyház úrasztali kelyhet őriz 1670-ből. Ide tartoznak Bús- és Kengyel-tanyák, mely utóbbi a XIV. században még község volt s a XVI.-ban már puszta s a Szerdahelyiek és a Perényiek birtoka. Két dűlőjének neve figyelemre méltó. Az egyik a Pusztaszög, a másik a Varjánostó. Ez utóbbihoz az a monda fűződik, hogy mikor a török világban a község még vízzel volt körülvéve, a törökök a falut el akarták foglalni, de egy Var János nevű részév olyképen pusztította el őket, hogy egyenként vitte át a törököket kis lélekvesztőjén, s útközben, a sás között, a vízbe fojtogatta.
