Nagyrozvágy.
Nagyrozvágy.
Nagyrozvágy, a bodrogközi síkságon fekvő magyar kisközség 141 házzal és 1192 lakossal, kiknek nagyobb része református. Postája Kisrozvágy, távírója és vasúti állomása Perbenyik. Első írott nyomát 1415-ben találjuk, a mikor Kisfaludi Márkot iktatjék némely részeibe. 1427-ben Nagytárkányi György a földesura, 1444-ben meg már Pazdicsi Fogas Istvánnak s 1463-ban Sztrithey Lászlónak is van benne része. 1516-ban Vassai István, 1524-ben Bezdédy János, 1551-ben a Butkai Boday család s Knini Boinicsics György, 1570-ben Boda Ozsvát és Móré Gáspár, 1585-ben a Himmelreich Tibor és Joó János is kapnak itt részeket. Az 1598-iki összeírás 7 birtokosát sorolja fel s ezek: ’Sennyey Jónás, Bornemisza Mátyás, Paczoth Ferencz, Beőthy László, Vanczódy Miklós, Palágyi Gáspár özvegye és Tibay László özvegye. 1619-ben Hardicsay Zsuzsannát iktatják egy kúriába, 1655-ben pedig Perényi Zsigmondot s három évvel később Cserney Pált némely birtokrészekbe. Újabbkori birtokosai voltak a Reviczky, Bereznay, Ráskay, Siday, Porubszky, Klobusitzky, Tót, Bártfay, Gönczy, Keszy, Csapó, Eötvös, Borbély, Pilissy s Szentpétery családok és a leleszi káptalan. Most Miklós Bélának és dr. Szilassy Gyulának van itt nagyobb birtokuk s az utóbbinak úrilaka is, melyet még a Reviczkyek építtettek. 1830-ban s 1900-ban a község nagy része leégett. A falu lakosai hitelszövetkezetet tartanak fenn. A református templom 1820-ban épült. A templomkertben áll a Parlaghy család sírboltja, mely 1576-ból való. Ide tartoznak Belső-tanya, Bodolyó-, Meszeske-, Papgát-, Sáros- és Szajánszög-tanyák. Ez utóbbi egynek látszik azzal a Zayhany nevű birtokkal, melynek a XV. században a Szajhány család volt az ura. A hagyomány szerint a Bodolyó nevű tanya helyén hajdan szintén község volt. Említést érdemelnek még Sasó és Csontoska nevű dűlői is, melyek közül az előbbi azelőtt híres gyümölcsös volt, míg az utóbbi helyen sok csontot és ritka becses régiségeket találnak.
