Olaszliszka.
Olaszliszka.
Olaszliszka, nagyközség a Bodrog mentén, a tokaj-hegyaljai hegyláncz alatt. 468 házat számlál és 2576 lakosa van, kik magyarok és nagyobb részben róm. kath. vallásúak. Saját postája és távírója van, de vasúti állomása Liszka-Tolcsva. Hajdan királyi birtok volt. Kálmán király után IV. Béla kapta s a szepesi prépostságnak és káptalannak adományozta, a mit Zsigmond király 1423-ban megerősített. IV. Béla alatt csak Liszka volt a neve, de mikor a tatárjárás után olaszokat telepítettek ide, a kik a király szőlőmívesei voltak, Lizkaulazi nevet vett fel. 1398-ban Debreő Istvánt és fiait, 1479-ben pedig a Csicserieket és osztályos atyafiait iktatják némely részeibe. 1416-ban Mátyás királytól vásártartási jogot kap s városi rangra emelkedik. 1504-ben Perényi Imre a terebesi pálosoknak adományozza, a mi azt bizonyítja, hogy itt időközben nagy birtokváltozások történtek. 1530-ban Szapolyay János a város lakosainak 12 mérföldnyi kerületre vámmentességet adományoz. 1546-ban Serédy Gáspár és Perényi Péter csapatai között itt ütközet volt. 1560-ban Schvendi Lázár elfoglalja s a tokaji vár birtokaihoz csatolja. 1567-ben, a mikor a törököktől elpusztított helyként említtetik, a XXXII. törvényczikkel visszaadják a szepesi préspostnak és káptalannak. 1588-ban Bodor Györgyöt, 1590-ben Liszkay Lőrinczet, 1592-ben Máriássy Pált, Nádasdy Ilonát és Bogáthy Benedeket iktatják némely részeibe. Az 1598-iki összeírásban csak Pete Márton váradi püspök van említve birtokosaként. 1606-ban rövid időre Bocskay István lett az ura. 1610-ben Beczkay Jakabnak, 1611-ben Iváncsy Mihálynak s 1656-ban Vajay Péternek is van benne részök s ez időtájt a Mellétei Barna család egy kúriát kap. Újabbkori birtokosa is a szepesi prépostság és káptalan, de a Melczer és a Jakabfalvy családok is szereznek itt részeket. Most is a szepesi püspökségnek és a káptalannak van itt nagyobb birtokuk. 1675-ben Caraffa táborozott a község alatt. 1601-ben II. Rudolftól különféle kiváltságokat és pallosjogot nyert, melyeket II. Ferdinánd és Rákóczy György is megerősítettek és kibővítettek. 1739-ben pestis dúlt a községben és 520 lakosát pusztította el. A község már a mult század elején fontos postaállomás volt. A községházán most is őrzik régi jegyzőkönyveit, 1609-től kezdődőleg. A lakosok hitelszövetkezetet tartanak fenn. Van itt két templom, melyek közül a római katholikus már a reformáczió előtt fennállott. Basta és Barbiánó lerombolták, de Bocskay István ismét felépíttette. Hatalmas arányú tornyát 1632-ben építették. A református templom 1790-ben épült. Ide tartozik Meszes-major is. Ennek helyén 1255-ben Meszes község állott, melyet IV. Béla a Hermány-nembeli Antoleusnak adományozott. Hogy mikor pusztult el, a felől hiányoznak a biztos adatok. A község alsó végén áll a gőzmalom. 1849-ben a község sokat szenvedett az átvonuló orosz hadaktól.
