Sárospatak.
Sárospatak.
Sárospatak, a „Bodrogparti Athén”, magyar nagyközség, járási székhely, 1034 házzal és 7911, túlnyomóan ev. ref. vallású lakossal. Sárospatak igen fontos szerepet játszik a vármegye történetében. Béla király névtelen jegyzője Patak multját a honfoglalás koráig viszi vissza. Szerinte Árpád a mai Sátorhegy földjét a Tolcsva-folyóig, Retel nevű vitézének adományozta, a ki itt várat épített. Más adat szerint azonban Patakot, úgy mint Olaszliszkát, itáliai és vallon telepesek alapították és I. Endre király építette föl a várát. V. István 1262-ben a várat a „Verestorony”-nyal bővítette. Első följegyzésünk 1271 körül Ubul Mihályt nevezi meg a sárospataki uradalom birtokosaként, a ki a csonka tornyot és az ahhoz tartozó 12 kúriát királyi adományul kapta. 1310-ben Trencséni Csák Máté hadaival elpusztította a már virágzásnak indult várost, de a pusztítást Patak hamarosan kiheverte. 1355-ben már szabadalmas községe a királynak. 1390-ben kezdődik a Perényi család szereplése Patak történetében. Zsigmondtól királyi adománykép kapta az első Perényi Miklós, kinek magvaszakadtával a vár, 1429-ben, ismét visszaszáll a királyra. 1435-ben Zsigmond király a dominiumot Pálóczy György esztergomi érseknek adja zálogba, s igy jut örökségképpen a Pálóczy Máté nádor birtokába. A vár sokat szenvedett a husziták pusztításai alatt, a kik 1440-től kezdve csaknem két évtizeden át bitorolták. Rozgonyi Sebestyén űzte ki őket onnan Mátyás király seregével s a következő évben Pálóczi László visszakapta a királytól. A mohácsi vészig Pataknak a Pálóczy család marad az ura. A mohácsi vész után, a melyben Pálóczy is elvérzett, 1526 őszén, Perényi Péter erdélyi vajda és koronaőr erőszakkal hatalmába ejti a gazdátlanul maradt pataki várat, melynek birtokában János király meg is erősíti. 1527-ben Perényi átpártol Ferdinándhoz, a kit őt szintén meghagyja Patak birtokában. Két évvel később Katzianer foglalja el Patakot és a várat ostrommal beveszi. Ugyanebben az évben Perényi Péter, Szulejman szultán betörésének hírére, a szent koronával Patakra menekült, a hol azonban a János-pártiak elfogták. Perényi Péter Sárospatak várában oly nagyszabású építkezésekhez fogott, hogy a régi várat egészen kiforgatta alakjából. Építkezéseit nem fejezhette be, mert 1548-ban meghalt. Mialatt fia, Perényi Gábor lett a vár ura, 1566-ban török-tatár hordák lepték el Patak vidékét, feldúlták a klastromot, felgyujtották a várost és a lakosok ezreit rablánczra fűzve, elhurczolták. A vár erős falait azonban hasztalanul ostromolták. A következő évben, Gábor halálával, a Perényi családnak magvaszakadván, a vár II. Miksa császár kezére jutott. 1575 és 76-ban Patakon nagy pestis pusztított és földönfutóvá tette lakosait. Ebben az évben Miksa császár 100,000 frtért átadta az uradalmat Ruszkai Dobó Ferencznek, kivel 1602-ben a Dobó család kihalván, Székelyné-Perényi Zsófia lett a vár birtokosa. Ettől, 1606-ban, kiskorú fia Jakab örökölte, de két évvel ezután ő is elhalván, Sárospatak és a vár ismét a kamaráé lett. 1605-ben Bocskay ült rövid ideig a várban és nagy ünnepélyességgel itt fogadta a szultán követét. A midőn 1608-ban a vár és uradalma ismét a kincstár birtokába került, Serkei Lorántffy Mihály váltotta magához 313,000 frtért, a kinek 1614-ben bekövetkezett halála után leánya, I. Rákóczy György felesége kapta örökül. Rákóczy nagy gondot fordított a XVI. századbeli erődítmények kijavítására. Ezenkívül a belső várban is építkezett, emelvén annak díszét és műtörténeti becsét. Az ő korában emelkedett Sárospatak nagy kulturális jelentőségre. Dicső hitvestársa, Lorántffy Zsuzsánna, örök emlékű nevet szerzett magának nemcsak e város, hanem az egész ország történetében. A Rákóczyak emléke ettől fogva szorosan összeforrott Sárospatak fejlődésével. 1621-ben itt születik Lorántffy Zsuzsánna fia, II. Rákóczy György, a következő évben pedig az ifjabbik, Zsigmond. 1626-ban, szeptember végén, pataki várában 106keresi fel az erdélyiek követsége I. Rákóczy Györgyöt, hogy a fejedelemséggel megkínálja. Midőn Rákóczy habozik, még egy követség jő s a vár ura még ez évben fölkerekedik és családostul, 600 huszár, 500 hajdú és 300 pattantyús kíséretében, Várad felé indul. 1630-ban I. Rákóczy György, mint Erdély fejedelme, Debreczeni Tamásra bízza a sárospataki vár és uradalom kormányzását; felesége, Lorántffy Zsuzsánna azonban gyakran tér vissza kedvelt várába és férje is itt piheni ki fáradalmait; de Patak csakhamar fiainak is otthona lesz és I. Rákóczy György halála után, 1648-ban, Lorántffy Zsuzsánna kisebbik fiával, Zsigmonddal, Sárospatakra tér vissza, a hol haláláig a tudomány felvirágoztatására és iskolák alapítására fordítja minden törekvését. 1651-ben a pataki vár a színhelye annak a fényes lakodalomnak, a melyet Rákóczy Zsigmond, I. György fia, a külföldi fejedelmek követeinek és az ország színe-virágának jelenlétében, a pfalzi választófejedelem leányával, Henriettával ült meg. A fiatal pár boldogsága azonban nem tartott sokáig. Henrietta néhány hónappal később himlőben halt meg és két évvel később férje, Zsigmond is követte. 1661-ben meghalt II. Rákóczy György is, kinek özvegye, Báthori Zsófia, nyerte örökül a várat és az uradalmat. Patakon nemsokára osztrák zsoldosok ütöttek tanyát. A Thököly-féle szabadságharcz leveretése után I. Rákóczy Ferencz örököseinek jut Sárospatak. 1693-ban Rákóczy Juliánna és férje, gróf Aspremont az ura, a következő évben pedig II. Rákóczy Ferencz költözik ide ifjú feleségével és 1696-ig fényes udvart tart a pataki várban. Az udvartartás tagjai előkelő magyar urak, azonkivül Sáros, Zemplén s Bereg vármegye hat-hat nemes apródja. Ötszáz főnyi várőrség és sok udvari művész tarkítja és szaporítja még ekkor II. Rákóczy Ferencz pataki udvarát. Szabadságharczának folyamán többször időzött a pataki várban. A vár udvarán 1708. decz. 18-án üttette le fejét az áruló kurucz brigadérosnak, Bezerédy Imrének. 1709. augusztus 13-ika volt az utolsó nap, a melyet II. Rákóczy Ferencz itt töltött. A következő évben az Esterházy Antal vezérlete alatt álló kuruczokat Sárospatak mellett szétveri Löffelholz tábornok. 1711-ben Rákóczy egyéb birtokaival együtt a pataki vár is elkoboztatván, a kincstáré lett. Az uradalmat 1720-ban, donatio mixta czímen, 200,000 frtért herczeg Trautson Donát Lipót János császári főudvarmestere nyeri el és 7 évig marad az övé. A midőn II. József császár 1770-ben Sárospatakra jött, nem volt, a ki vendégül lássa, úgy hogy az itteni nagykorcsmában kellett megebédelnie. 1776-ban ismét a kincstár birtokába került és maradt 1806-ig, a midőn herczeg Bretzenheim Ágost kapja cserébe más birtokokért. A herczeget 1823-ban fia Ferdinánd követte, a ki a romladozó várat kitatarozta és kibővítette, nagyszabású építkezéssel hozva helyre az idők pusztító munkáját. A vár mai tulajdonosa néhai herczeg Windischgraetz Lajos lovassági tábornok fia, a ki a Bretzenheim örökösöktől 1876-ban vétel útján szerezte meg. A várnak ú. n. Perényi- és Lorántffy-szárnyait ő restauráltatta és a vár viharverte kövei iránt annyi kegyelettel viseltetett, mint senki az újabb birtokosok között. Az elődei iránt való kegyelet élesztésében nagy része van nejének, gróf Dessewffy Valériának, a ki férjével egyetértve, egyetlen fiát tiszta magyar szellemben neveltette. A fiatal herczeg, noha Krakkóban született, a sárospataki vár történelmi nagy emlékei között élte át kora ifjúságának legfogékonyabb éveit. A sárospataki vár legnagyobb becsű történelmi műemléke Zemplén vármegyének. Hatalmas arányai és elpusztíthatatlan erőssége a régi várépítészet egyik remekévé teszik. Két részből áll: az ú. n. lakótoronyból és a renaissance-korbeli épületnégyszögből. Legrégibb ezek közül a lakótorony. Építésének korára nézve eltérők a vélemények; egyik forrás szerint I. Endre építtette, mások azonban II. Endre király korába helyezik. A lakótorony egész tömegében hatalmas trachitsziklán épült. Anyaga darabos kő; falaiban a trachit, a vöröses homokkő, a mészkő és mésztuffa, sőt a tégla is előfordul. E különböző keménységű anyagokat azonban szívós vakolat annyira tömörré egyesíti, hogy a kősziklaerejű falakat, az épület szilárdságának veszélyeztetése nélkül fúrni, faragni és áttörni nem lehet. A torony méretei ezek: csaknem tökéletes négyzetes alapon épült falainak külső hossza 22 m., vastagsága 4.6 méter. A torony ami magassága 26 méter. Zömök arányaival így inkább a sziriai keresztesek várainak főtornyaira emlékeztet, a melyek a várőrség egy részének az elhelyezésére 107szolgáltak. Igen valószínű, hogy e tornyunk mintaképét a Keleten kell keresnünk s így nem lehetetlen annak az állításnak a helyessége, hogy II. Endre a keresztes háborúkból hozott tapasztalatait felhasználva, építtette ezt a várat. Eredetileg a torony sánczárokkal is körül volt véve. Kétemeletes volt, földszinti és elsőemeleti részét azonban egy-egy közbeiktatott félemelet két részre osztotta. Mai alakja mindenesetre nagyon eltér eredeti alakjától. Azok a nagyszabású építkezések, a melyeket Perényi Péter a XVI. században az egész várban eszközölt, tökéletesen megváltoztatták, s – az egyetlen lakótornyon kívül – semmi sem maradt meg ősi alakjából. A lakótorony tetejét eredetileg valószínűleg oromzattal védett nyilt folyosó koronázta; az oromzatot azonban ledöntve, a XVI. században falazhatták a torony négy sarkába a ma látható kis tornyokat, régi nevükön „vigyázó házakat”, a melyeket a XIX. században értelmetlenül átalakítottak. Érdekes a torony földszinti részén látható számos lőrés, a melyeket a lőfegyverek behozatala idejében fúrhattak a falakba. A lakótorony külső díszítései, melyeknek renaissance-korbeli stilusa Perényi munkájára vall, megannyi érdekes, műtörténelmi becsű alkotás. Egész kötetet kellene írnunk, ha érdeme szerint akarnók ismertetni a várnak e szépségeit. Ennek a toronynak mintegy kiegészítő része, habár csaknem teljesen különálló tartozéka, az az épületnégyszög, melynek mindegyik szárnya más és más tipus, különféle idők és alkotók emléke. Legrégibb rész a keleti szárny, a melyet Perényi Péter a XVI. század 30-as éveiben kezdett építeni; a díszítést azonban fiának kellett befejeznie. Ezt a szárnyat a lakótoronynyal pompás hatású folyosó köti össze. A Perényi-szárny szögbeli folytatása az a két szárny, a melyeket a XIX. században épített fel a réginek az alapjára herczeg Bretzenheim. Végül a negyedik szárny a XVII. században Lórántffy Zsuzsánna kezdeményezésére emelt renaissance stilű épület. Ennek vége, 8 méternyire a lakótoronytól, szabadon áll. Ennek a renaissance épület-négyszögnek csaknem minden része ép és lakható állapotban maradt fenn máig. Termeiben kincseket érő dísz s egész múzeuma a történelmi ereklyéknek halmozódik fel, a melyeket megkíméltek az évszázadok pusztító viharai. Gondos kegyelettel őrzi jelenlegi birtokosa is, egyetlen kövét sem engedve elmozdítani a megbecsülhetetlen értékű műemléknek. Gyönyörű park veszi körül a várat s azon a parkon túl terül el maga Sárospatak. A váron kívül más, több évszázados épülete is van Sárospataknak. Ilyen az 1380-ból való klastrom fenmaradt része, a melyben a szent Klára- és szent Anna-apáczák laktak századokkal ezelőtt. Az 1667-ben betelepített jezsuiták klastroma is fennáll még s jelenleg a Windischgraetz herczegi uradalom magtárául szolgál. Négy temploma közül legrégibb az 1625-ben épült római katholikus és az 1700-ban épült görög katholikus templom; a többi újabb keletű. Történelmi emlékek fűződnek a XVI. századból való ev. ref. főiskolához, a melyről részletesen megemlékezünk a kötet más helyén. Ezen az intézeten kívül állami tanítóképző, ev. ref. nőegylet, vöröskereszt-egylet van a városban; továbbá gőzmalom és malomkőgyár, kályha- és téglagyár. Van itt vasúti állomás, távíróhivatal és posta is.
