Tarczal. | Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai

Tarczal.

Tarczal, nagyközség a Hegyalján. Van 645 háza és nagyobbrészt róm. kath. és ev. ref. vallású 3794 magyar lakosa. Saját postája, távírója és vasúti állomása van. Ősrégi község, melyet már Anonymus is említ, a ki szerint a város és a hegy, mely alatt fekszik, Turzol vezértől vette nevét, ki azt Árpádtól ajándékba kapta. Első okleveles nyomára 1398-ban találunk, a mikor Zsigmond király Debrői Istvánnak és fiainak adományozza. Ezek birtokolták hosszú ideig s ez időben vára is volt. A XV. században a tokaji pálosoknak is volt itt részük, melynek emlékét még most is a Barát nevű dűlő tartja fenn; de az is meglehet, hogy ez a dűlő-elnevezés arra a részre vonatkozik, melyet Hedvig tesseni herczegnő a látóhegyi karthauzi kolostornak adományozott. A XVI. század elején Szapolyay Istvánt találjuk birtokosául említve. 1603-ban Rudolf király Rákóczy Zsigmondnak adományozta, de az 1598-iki összeíráskor maga Rudolf császár az ura. E század folyamán még a Csapyakat, Kupinszky Erzsébetet, Ibrányi Ferenczet, Mosdósy Pétert, Bathay Pétert és Melith Pált iktatják némely kisebb részek és szőlők birtokába. 1606-ban Bocskay István birtoka lett. 1631-ben Brandenburgi Kataliné, ki azt 100,000 rénes forintért Csáky Istvánra és nejére, Forgách Évára iratja. Kívülök e században még 1610-ben Nyitray Ferenczet, 1615-ben Zikszay Pált, 1629-ben Zombory Pétert, 1632-ben Kállay Miklóst és Szent-Ivány Jánost, 1647-ben pedig Rákóczy Györgyöt iktatják némely kisebb részekbe és szőlőbirtokokba. Ez időtájt már a tokaji uradalomhoz tartozott s a királyi kamara kezelte, de azért ugyanolyan szabadalmai voltak, mint Tokajnak. Később még a Károlyi és Ráday grófoknak, a Patayaknak, Klobusiczky Istvánnak s az Olchváryaknak is volt itt kisebb birtokuk és egyiknek-másiknak nemesi kúriája is. Most gróf Szirmay Györgynek, Szomjas Ferencznek és Andrássy Dániel örököseinek van itt nagyobb birtokuk. E város az idők folyamán sok veszedelemnek volt színhelye és lakosai sok sanyargattatáson mentek keresztül. 1567-ben a törököktől elpusztított helységek között szerepel. 1598-ban Rudolf királytól oltalomlevelet kapott. 1604-ben Básta György seregei lepték meg és égették fel a községet. A lakosok szétfutottak s csak két év mulva szállingóztak vissza Zombori Hasznos Péter, másként Péter deák akkori tarczali főbíró biztatására, ki a város régi törvényeit is „reghi elemetes es eszes emberek”-nek hit alatt való meghallgatásával, emlékezetből újra megíratta. E Péter deáknak az emlékét egyik dűlője örökíti meg. 1622-ben Bethlen Gábor fejedelem fordult meg Tarczalon, a hol nagy ünnepségekkel fogadták s ez alkalommal Bethlentől oltalomlevelet kaptak. 1638-ban III. Ferdinánd Tokajéhoz hasonló szabadalmakat ad a városnak és megengedi, hogy a várost körülsánczolják és palánkokkal körülvegyék. 1672-ben, Cobb tábornok közeledésének hírére, a város lakosai ismét elmenekültek és még a 121szőlőket is szedetlenül hagyták. Egy évvel később Cobb tábornok 200 rénes forintért salva guardiát ad a városnak. Ez időben sokat szenvedett a község Cobb, Spankau, Caraffa és Strassoldo császári tábornokoktól, kik folyton zsarolták a lakosokat; de Thököly portyázó seregei is gyakran rájok ütöttek. Így 1676-ban Harsányi György, Thököly századosa rohanta meg a várost, melyet kifosztatott és felgyujtatott. 1677-ben újból megerősítették, s a kath. templom erős kőkerítését is körülsánczolták. 1678-ban az egri törökök Kara Haszán aga vezetése alatt megtámadták és a templommal együtt teljesen felperzselték. Sok lakosát felkonczolták s 162 embert rabul ejtve, Egerbe vittek. Az utánuk odaérkező Teleky Mihály meg a még megmaradt fegyverfogható férfiakat fogdostatta össze s hurczolta magával eperjesi táborába, honnan csak az eperjesi vesztett csata után szökdöstek lassanként vissza. 1679-ben a pestis lépett fel a városban és szedte áldozatait. 1680-ban behódolt az egri töröknek s ugyanebben az évben Thököly Imre seregei sarczolták meg; Thököly őrséget is helyezett a városba. 1683-ban Klobusiczky Ferencz alispán a fölkelt nemességgel itt ütött tábort s Tarczalról az összes fegyverfoghatókat magával vitte. 1684-ben a tarczaliak parancsot kapnak, hogy csatlakozzanak a Budavár felszabadítására induló sereghez. 1685-ben Izdenczy Márton, Thököly tokaji várnagya, minden fegyverfogható tarczali embert a vár védelmére Tokajba rendel. Ugyanebben az évben, a mikor Schulz tábornok Mádnál tábort ütött, a tarczaliak menedéklevélért fordultak hozzá, a mit néhány hordó aszúborért meg is kaptak; de azért, a mikor Schulz Tokajt bevette, katonái a tarczaliak szőleit is egészen elpusztították. Ebben az évben vetettek ki először a városra állandó adót. Egy évvel később ismét egy császári ezred táborozott Tarczal alatt és ugyanekkor zsarolta meg Caraffa is. 1689-től 92-ig Rabutin, Schlick és Kirchemberg csapatai sarczoltatták, 1693-ban sáskajárás pusztította el minden termésüket. Egy évvel később a császáriak összefogdosták a tarczali legényeket s katonáknak sorozták be őket. 1697-ben Schlick tábornok a császár hűségére kényszeríti a várost, míg másrészt Deák Pál magyar ezredes, Vaudemont és Solari tábornokok annyira zaklatják a lakosokat, hogy nagy részük ismét elmenekül s csak két év mulva kerülnek lassanként vissza. 1849 január 22-én, Klapka György vezérlete alatt, e tájon folyt le a bodrogkeresztúr-tarczali csata, a mikor Klapka Schlick seregét megverte. 1895-ben szőlő-rigolirozás alkalmával régi sírt találtak, melyben ülő csontváz volt. Az itt talált tárgyak a Nemzeti Múzeumba kerültek s némelyek úgy vélik, hogy ez lett volna Tarczal vezér sírja. A városházán sok érdekes oklevelet, régi feljegyzéseket és szabadalomlevelet őriznek, többek között a város régi pecsétjét 1612-ből, a város régi törvényeit 1606-ból, Babocsay Izsák városi jegyző naplóját 1670-től 1700-ig, II. Rudolf császár, II. Mátyás, III. Ferdinánd szabadalomleveleit s Bethlen Gábor oltalomlevelét. Hajdan virágzó bodnár-czéhe is volt. Most állami kőbányája, kőzúzó-telepe és állami vinczellér-iskolája van. Ez utóbbi mintaszerűen épült, és finom borfajokban gazdag pinczéje is méltó a megtekintésre. Lakosai hitelszövetkezetet, egyházi egyesületet, énekkart és olvasókört tartanak fenn. Itt van a királyi udvari szőlőtelepek felügyelősége s egy Rákóczy-féle kastély, mely szintén királyi tulajdon. Hajdani vára, Babocsay krónikája szerint, a mostani templom helyén állott volna, ez azonba hihetőleg tévedés, a mennyiben a templom maga is, mint az hajdan szokás volt, erős falakkal volt megerősítve. Nincs kizárva külöben, hogy a vár már a templom építése előtti időben fennállott. A Szentkereszt nevű hegyen hajdan kolostor volt, melynek alapfalai, néhány évvel ezelőtt, rigolirozás alkalmával felszínre kerültek. A községben két templom van. A jelenlegi barokstilű r. kath. templomot 1766-ban a kincstár építette. Az eredeti ősrégi templom már a XVIII. század első éveiben romokban volt, miért is II. Rákóczy Ferencz egyik lakóházát engedte át a kath. híveknek addig, a míg templomot építhetnek. A régi templomból most csak egy torony áll még, mely eredetileg góthikus stilű volt, de – mint a támasztó pillérein látható latin felirás bizonyítja – Hansmann Márton mester 1615-ben átalakitotta. A városnak 1606-ból való jegyzőkönyvei ezt a templomot még kéttornyúnak mondják. A református templom 1793-ban épült. Dűlő nevei között is számos a figyelemreméltó. A már említetteken kívül még a Pál deák, Királygát, Turzó, Vinnai, Dobai, Lantos, Czeke, Bajusz, 122Bakonyi, Nyavalyatető, Serfőző, Varga, Alsóremete, Kassai, Lónyai, Terézia, Pestere, Károlyizug, Bálintcsere, Paptava nevűek érdemelnek említést. Ezek közül a Terézia-dűlőn áll a Mária Terézia királyné emlékére épült kápolna. Ide tartoznak Bálintcsere, Csendes-, Füzesséri-, Gecsei-, Pap-, Sárossi-, Spinner-, Stein-, Szirmai- Szomjas- és Fejő-tanyák. Ez utóbbi már a XV. században Feyew alakban a tokaji vár tartozékaként szerepel. 1300-ban már egy foglalási perben pusztaként van említve. Most a város birtoka. A hagyomány szerint a tatárjáráskor pusztult el.