Birtokviszonyok 1606–1711 között.
Birtokviszonyok 1606–1711 között.
A bécsi békekötéstől (1606) egészen a kuruczvilág lezajlásáig (1711) terjedő korszakot, a vármegyei birtokviszonyok tekintetében, két időközre oszthatjuk: II. Rákóczy György haláláig, és attól kezdve, a szatmári békekötésig terjedő időszakra. A XVII. század első éveiben a Rákóczy család már nagykiterjedésű birtokok ura lett. Rákóczy György szatmári kapitány, Kálnássy Ferenczczel és Deregnyey Pállal 1569-ben nagyobb adományt nyer Miksa királytól. Testvérének fia Zsigmond, az 1607-ben kelt végrendelete szerint, Szerencs, Tarczal, Zombor, Ond, Hernádnémeti, Megyaszó, Baz, Harkány, Bénye és Karád ura volt. A sárospataki uradalom, mely 1608-ban került Lorántffy Mihály birtokába, ennek leánya, Zsuzsánna révén I. Rákóczy Györgyé lett és ettől fogva a család legértékesebb birtokai közé tartozott. A linzi békekötés (1654) értelmében I. Rákóczy György ezenkívül örökös tulajdonul kapta Regécz várát és a tokaji uradalmat. Ezzel a Rákóczy család a Hegyalja jelentékeny részének ura lett.
A Homonnai Drugeth család a Perényiek után Terebest örökölte; 1600-ban azonban Drugeth György súlyos vádak terhe alatt elveszíti Terebest, mely a kincstárra szállott; de 1613-ban ismét visszakapta birtokait s azok a család kihaltáig megmaradtak a Drugethek birtokában. Az 1637. évi adománylevél szerint a terebesi uradalomhoz a következő birtokok tartoztak: Terebes, Parics vára, Hardicsa, Nagyruszka, Vécse és Isztáncs helységek; Gálszécsen két udvarház, továbbá Gálszécs, Pelejthe, Miglész, Kohány, Gerenda, Berettő, Zebegnyő, Nagyazar, Tarnóka, Dorgó, Kereplye és Albin helységekben részek; végül Vallon puszta és ezenkívül Abaújban tíz, Sárosban pedig négy helység. A Homonnai Drugeth családé volt még a homonnai uradalom, melyhez többek között Barkó, Jeszenő, Helmeczke és Ulics is tartozott; a családé volt Zemplén városa is, melyet azonban a vallásharczok korában, 1619-ben és 1644-ben, előbb Bethlen Gábor, majd Rákóczy György elhódított a családtól és csak a békekötések után került ismét vissza a Drugethek birtokába. A XVII. században újabb birtokokat is szerez a család. Így Drugeth György, 1617-ben, házasság révén Varannót nyeri, a hozzátartozó uradalommal; György pedig, 1637-ben, Zebegnyőre nyer adományt. Terebest a hozzátartozó uradalommal, melyet Bethlen Gábor 1620-ban hívének, Széchy Györgynek adományozott, Drugeth János még 1625-ben visszaszerezte.
A XVIII. század első felében telepedik le a ’Sennyey család Zemplén vármegyébe. Pongrácz, a ki 1610-ben Erdélyből menekülni kényszerült, neje, 522Dobszay Anna révén a Dobszay-Spáczay-féle birtokokat szerezte meg; fia, Sándor pedig 1631-ben a páczini és a csörgői uradalmakra nyer adományt és ezt megelőzőleg, 1629-ben, Zétény részeibe iktatták. Mád, Páczin és Regécz eredetileg az Alaghy Menyhért birtoka volt, de fiutódai nem lévén, az előbbi – mint láttuk – a ’Sennyeyek birtokába került.
A tokaji uradalom 1622-ben a nikolsburgi békekötés értelmében Bethlen Gábor birtokába került, de 1647-ben ez is Rákóczy Györgyre szállott, melyhez még Tolcsva és Tarczal részei, továbbá Tállya is tartozott. Az utóbbit 1633-ban Esterházy Miklós nyerte adományul. Nagymihály a hozzátartozó uradalommal megmaradt a Nagymihályiak birtokában, majd e család kihalta után, az ugyanazon nemzetségből származó Sztárayakra szállott.
A Báthoryaké volt 1610-ben Királyhelmecz, ez azonban 1654-ben a Rákóczyak kezébe került.
A XVII. század elején Szemere Albert szerzi meg Gálszécset, mely ettől fogva, a XVII. század végéig, részben megmaradt a család birtokában. Bodrogszerdahelyen a Bocskay-féle részekre 1647-ben a báró Vécsey család kapott adományt s ez mai napig megmaradt e család birtokában. Bodzásújlakot 1620-ban Forgách Zsigmond nyeri, de a birtok időközben ismét más kézbe jut és csak 1753-ban iktatják be újból Forgách Ádámot. Perényi Zsigmondot 1655-ben Rozvágyba iktatják.
II. Rákóczy György halála (1660) után özvegye, Báthory Zsófia lesz az ura a sárospataki uradalomnak, mely 1693-ban I. Rákóczy Ferencz leányáé, Júliáé, férjezett gróf Aspremontnéé lesz, majd 1694-ben II. Rákóczi Ferencz birtokába kerül, a ki egyideig itt tartotta az udvarát. A többi Rákóczi-birtok közül Tállya és Szerencs megmarad a család birtokában, ellenben Tokajra és Tarczalra egyideig a kir. kamara tette rá a kezét. Tolcsván, a Rákócziakon kívül, már több nemesi család s ezek között a Barkóczy is birtokos volt. Királyhelmeczet, 1697-ben a premontrei rend visszaváltotta II. Rákóczi Ferencztől.
A Homonnai Drugeth család kihaltával (1684), a nagykiterjedésű homonnai uradalmat Zsigmond özvegye, gróf Keglevich Teréz, a leányának, gróf Csákynénak adta; ugyancsak a gróf Csákyak örökölték Terebest, a hozzátartozó uradalommal, továbbá Zemplén mezővárost, mely utóbb a gróf Van Dernáthoké lett.
Varannót a Drugeth család után, az 1690-iki osztály értelmében, a Barkóczy, a Zichy és a Forgách családok örökölték, de része volt ott Nádasdy Ferencz országbíró özvegyének, a vérszomjas Báthory Erzsébetnek is.
A Gersei Pethő család, mely már a XVI. század közepén telepedett le Zemplén vármegyébe, 1664-ben Sztropkó várát nyeri a hozzátartozó uradalommal, melyhez, az 1698-ban kelt kimutatás szerint, 51 helység tartozott. Zétény várát, 1686-ban Klobusiczky Ferencz nyerte adományul Lipót királytól és ugyancsak király adományt nyert a XVII. század végén báró Fischer Mihály a gálszécsi uradalom részeire.
A Barkóczy család is a XVII. században szerzi a birtokait. László, 1658-ban kelt végrendelete szerint, csak Tokajban, Zomborban és Klenován birtokos; de a család birtokai ekkor már Abaúj, Árva, Szabolcs, Ung stb. vármegyékre is kiterjednek. István 1669-ben Parnó várát nyeri, László pedig 1693-ban Vékét és Szerednyét.
II. Rákóczi Ferencz szabadságharcza alatt is újabb birtokosok telepednek le a vármegyékben. Rákóczi 1707-ben Pethő Mihály részét a sztropkói uradalomból előbb Ocskay dandárnoknak, majd Babocsay Ferencz tábornokának adományozta. 1710-ben Máriássy Ádám alezredes Csanálos falut nyeri adományul; 1707-ben pedig Keczel Albertnek Tállyán szőlőt adományozott. (Nagy Gyula oklev. más. gyüjt.; Várm. Levélt. Prot.; Leleszi orsz. lt.-ár.)
