Bogát-Radvány nemzetség.
Bogát-Radvány nemzetség.
A tatárjárás előtti korszakból még csak a Bogát-Radvány nemzetségről emlékeznek meg okleveleink; de ez a nemzetség nem foglalás, hanem királyi adomány révén jutott az Ondava völgyének és a Hegyaljának birtokába. A Bogát-Radvány nemzetség, mely Kézai krónikája szerint Csehországból veszi eredetét, a tatárjárás előtt Lazony, Lúcz, Berettő birtokosa és ezeket a birtokokat Csepán fia Csiz, István fivére Phylke (Filke) megöletése miatt, a nevezett Istvánnak engedte át. A birtokokat azután Bogát fia István, Csele fia Szécs és Pongrácz, Ipolt fia Albert, 1227-ben az ugyanazon nemzetségből származott Mog fia Sándornak engedték át. A tatárjárás után, Filke megöletése miatt, a nemzetség tagjai újból megegyeznek és a fenti Czíz Mérk és Sóskút nevű birtokait átadja Istvánnak és rokonainak, míg ú maga és Gyapol nevű fivére, Körtvélyes, Arács, Rákócz és Morva birtokosai maradnak. Ez egyezség alkalmával a nemzetség következő tagjait említik: Izsépi Sztancs, Berethei István, Cselei Domonkos, Lazonyi Mogh, Lúczi Simon, Megyaszói Radván, Szada Marczel fia Simon. (Hazai okmt. V. 23.) Ez oklevélből láthatjuk, hogy a nemzetség már ez időtájt igen kiterjedett 517volt. A XIII. századból fenmaradt oklevelek szerint (1282) Morvát, Ekellőt és Sinket, a Kasuhi-Sztáncsi ág pedig 1290 táján Uport bírta. A fenti Csepán fia Csíz (1227–52) utóda Balázs (1327–57) Rákóczról írja magát; fiai közül Benedeket (1348–51) Rákóczinak és Gyapol Jánost (1348–51) Morvainak nevezték. János fiától, Benedektől, a ki néha Gyapolfinak is mondatik (1409–1413), származik a Rákóczy család; testvérei közül Jakab (1391–1413) fia Miklós (1438–47) a Morvai, és László (1392–1447) a Morvai-Gyapolfi család őse. A Monoki és a Dobi családok valószínűleg Mog fia Sándortól származnak, a kit az 1227-ben kötött egyezség is említ. Az ő utóda lehet az a Monoki László, a ki 1321–49 között szerepel. Unokája, Péter, a Doby család őse. A Bogát-Radvány nemzetségből az említetteken kívül még a következő családok váltak ki: Bogáti, az 1227-iki egyezségben szerepelt Bogát utódainak egyikétől származik. Bánóczi, 1381-ben említtetik. Cselei őse Pongrácz (1309). Csizi, 1408–09-ben említtetik. Halápi, a nemzetség Zala vármegyében letelepedett mellékhajtása. Izsépi, a XIV. század kezdetén válik ki. Kasuhi, a Sztáncsi ágból származik. Kolcs-Hosszúmezei Körtvélyessy, mely családról a XV. századtól kezdve vannak adataink. Lúczi, már az 1252. évi egyezségben említtetik; 1424-ben pedig a Dobi és a Monoki családdal a szerencsi apátság kegyura. Monoki a Rákóczi ágból származik és őse László (1321); Miklós 1625-ben II. Ferdinándtól bárói méltóságot nyert; 1643 táján magvaszakadt. A Sztáncsi a Kasuhi családdal közös eredetű; őse László, a XIII. század második felében. A nemzetség tagjai közül többen viseltek közhivatalt, így Cselei János (1436) zempléni, Monoki Péter (1372) sárosi, Miklós (1438 és 1454) és Rákóczi György (1525–26) Zemplén vármegye alispánja, Rákóczi András (1505) országgyűlési követ, Körtvélyesi András egri püspöki helynök (1459–74.)
