Leánykérés, lakodalom.
Leánykérés, lakodalom.
A lakodalmi szokások általában rövidek és egyszerűek. Némely vidéken azonban igen czeremóniásak. Ezek között érdekesek a Nagypolány vidékén dívók. A megkérés módjában itt már figyelemre méltó különlegességet találunk. Az első lépést ebben két asszony teszi meg, a kik a legény megbízásából puhatolódzni jönnek: eladó-e a leány s oda adják-e a legénynek? Ha a válasz kedvező, a legény, két tisztes férfi kíséretében, maga megy el megkérni a kiválasztottja kezét. A megkérést a násznagy készíti elő, még pedig a következő nem éppen poétikus módon:
– Van egy tinónk, párt keresünk ahhoz. Azt hallottuk, hogy ebben a házban szép üsző lakozik. Azért jövünk, eladó-e?
Ha a válasz kielégítő, az állathasonlatot a maga képére fordítja a megkérő legény. A megkérést azután lakoma zárja be, a mely hajnalig tart, mert hajnalban kell a vendégeknek szétoszlaniok, nehogy hazamenet idegen emberrel találkozzanak. Másnap, vagy egy héten belül újra elmennek a leányos házhoz kendőváltásra s bokrétakérésre. Ezt követi ismét néhány nap múltán a kézfogó, a mikor a menyasszony a szüleivel a vőlegényes házhoz megy kezet adni. Ez a szertartás érdekes sajátsága a ruthén népszokásoknak s 169abban áll, hogy a vendégség közepett az apák kilépnek az asztal mellől, kezet szorítanak, megfordulnak és kölcsönösen szerencsét kívánva egymásnak, „nászuramozzák” egymást. Ez a jelenet pótolja a magyar kézfogót.
A kézadást hamarosan követi a lakodalom, melynek előestéjén a násznép tánczmulatságra gyülekezik, plescsini (amolyan toborzóféle), a mi hajnalig eltart. Korán reggel aztán a vőfélyek örökzöldet hoznak; ebből a násznagyok dalok kíséretében koszorúkat fonnak (külön a menyasszonyos és külön a vőlegényes háznál). Ennek elkészültével a násznagyok elbúcsúztatják a jegyeseket a szüleiktől és zeneszó mellett valamennyien elvonulnak látogatóba a pap házába, innen a nászasszonyok éneke kíséretében, a templomba mennek. Az esketési szertartás alatt a jegyes pár törülközőn áll s vállaik fölé a zászlóvivő (zasztavnik) kenyeret tart, a melybe két szál égő gyertya van szúrva. Az esketési szertartás után a menyasszony és a vőlegény külön-külön a maga házába megy; a muzsikás lakoma a vőlegénynél várja a vendégeket, a kik csak este menesztenek küldöttséget a menyasszonyért. A menyasszony házánál azonban zárt ajtókra találnak, mire a násznagy a fokosával háromszor kopogtat, ezzel a kiáltással:
– Krisztus közöttünk!
Mire a házból ez a válasz hangzik:
– Jelen van és leszen!
A násznagy aztán előadja, hogy ők egy jelet keresnek, a melynek itt kell lennie a házban. A menyasszonyos háznép kiküld erre egy nyoszolyóleányt, hogy talán ez lenne az, a kit keresnek? Nem az. Erre második nyoszolyóleányt, küldenek – válogasson bennök a násznagy. Harmadszorra megmutatják az igazi menyasszonyt. Erre a fiatal pár összefogódzik s az öregek árpával körülhintik őket. Következik a lakodalom folytatása, immár a menyasszonyos házban. Csakhogy az új házasok nem mulatnak együtt a vendégekkel, hanem kivonulnak a kamrába s háborítlan kettesben ülik meg a lakodalmukat. Sokáig azonban nem tart a mulatozás; a násznagy megadja a jelt a következő szertartásra: kikéri a menyecskét a szülőktől, elbúcsúztatja s aztán átvonulnak a vőlegényes házhoz. Itt a vőlegény anyja kifordított ködmenbe burkolódzva, fogadja az érkezetteket s dúsan terített asztalhoz ülteti őket. A vendégség után a padláson megvetik a nászfekhelyet. Másnap reggel a fiatalokat „mosakodás előtt” fölveri ismét a násznép s valamennyien levonulnak a folyóhoz mosdani. Otthon ezalatt készül a reggeli, melynek ünnepélyes aktusa a felkontyolás. Ezzel véget ér az egész lakodalom. Néhol még folytatódik a menyasszonytánczczal és estig tartó mulatozással. Ez azonban ritkább.
A ruthén általában a maga falujában választja a párját; rossz néven is veszik tőle, ha idegenbe néz. Még nagyobb baj származik abból, ha a falu szépét (bilu Marj ku = a „fehér Mariskát”) más faluba viszik; a legények valóságos affért csinálnak belőle s ilyenkor nem ritka a véres verekedés. Egyes vidékeken, mint Bukócz környékén, a lakodalom 3–4 napra is kinyúlik s főleg mértéktelen pálinkázásból áll. Érdekes eltérés a Vojtvágása vidéki szokás, a hol a leányt hajnalban kérik meg, mikor még az egész falu alszik. Ez a megkérés egyszerű szavakkal történik s a válasz itt is a pálinkával kínálás. Ha a kérőt pálinka nélkül bocsátják el, ez kosarat jelent. Sugó környékén az egész lakodalom a korcsmában megy végbe és csak az étkezésig maradnak az ünneplő házban. Oroszsebes vidékén a vendéghivogatást, a mi másutt a vőfélyek tiszte, a nyoszolyólányok végzik, a kik ünneplő díszben sorra járják a meghívandók házait.
A család gyászát halotti torral üli meg a ruthén nép is. Egyes vidékeken azonban ez a szokás divatját múlta.
