Népszokások.
Népszokások.
A magyar vidékeken dívó népszokások nagy részét megtaláljuk a tótoknál is. Ilyen például a fonóka. A gálszécsi járás több községében a varannai, a sztropkói, a homonnai járásban mindenütt van fonókabál és csak kevés az olyan község, a hol nincsen. Általános még a betlehemjárás, a húsvéti öntözés és tánczos mulatságok, kivált farsangkor.
A népszokásoknak egyik igen érdekes különlegességét találjuk több vidéken: a szent-jános-napi tűztánczot, a melyet általános Szobotka-égetésnek neveznek. Pünkösdtől Szent-János napig minden este szalmatüzet raknak a falu végén. A mikor a tűz lángja fellobog, a legények és leányok körültánczolják, sőt a leányok virtuskodva át is ugrálják a tűzet, ezt a verset énekelve, a melyet magyar fordításban adunk:
János-napkor, János-napkor fürdött a kis Jánoska,
Fürdött, fürdött, fuldokolva, Szent Jánosra hivatkozva.
A mi fényes szobotkánk tegnap este kialudt,
A csáklyói milyen sötét, mellette a fiatalság elaludt.
Fürdött, fürdött, fuldokolva, Szent Jánosra hivatkozva.
A mi fényes szobotkánk tegnap este kialudt,
A csáklyói milyen sötét, mellette a fiatalság elaludt.
Másik érdekes helyi szokást találunk farsangkor a Háromhuta község vidékén. A népbeli leányok csoportosan, czifrán öltözötten, sorra látogatják 167a legényes házakat, szappanos vizet és borotvát hozva magukkal, hogy a legényt megborotválják. Ebből a veszedelemből a legény csak pénzzel válthatja meg magát s az így egybegyűlt összegből fedezik a tánczmulatságok költségeit. Ennek a népszokásnak farsangi beretválás a neve.
