A zempléni magyarság családi életének ünnepeit mindenütt nagy lakomával köti össze. De nemcsak örömünnepeit, hanem a gyászát is. A halottját mielőtt eltemeti, virraszt felette s ez a virrasztás sok helyen szintén összefügg vendégeskedéssel. A temetési szertartás azonban megható, komoly, istenes aktus. Igazán megindító a leánytemetés a Bodrogközben. A leány menyasszonyi díszben teszik kék koporsóba. Tizenkét leánybarátja fehér ruhásan, koszorúsan viszi a koporsót, kettő a keresztet, vagy fejfát, kettő esetleg a jegyet, vagyis a meghalt leány menyasszonyi bokrétáját. Ha legény hal meg, azt hat leány, hat legény viszi koszorúsan, bokrétásan, mintha esküvőre vinnék. Városokban, mint Tokaj, már divatját multa a halotti tor; de a falvakban általános az ősi szokás most is. A bodrogközi járásban alig egynéhány község (mint Kistárkány, Agárd, Leányvár, Alsóbereczki) hagyott fel a halotti-toros szokással. Sátoraljaújhely környékén szintén általánosan dívik, csak Szürnyeg, Barancs, Toronya, Czéke, Imreg, Károlyfalva, Makkoshogyka, Herczegkút, Sárospatak, Bodroghalász községek környékén multa a divatját.