A vármegye sikságai.
A vármegye sikságai.
A megye éjszaki része egészen, de területének nagyobb része is, hegyekkel boritott. Nagyobb síkságai csakis a déli és délkeleti részén vannak. Ilyen az Ondava-, Tapoly- és Laborcz-folyók környékén elterülő lapály, mely a nagy magyar Alföldnek legéjszakibb nyúlványa. A délkeleti síksága a Latorcza, Tisza és Bodrogtól környezett Bodrogköz; a déli pedig a Sajó és Tisza között elterülő Harangod és Taktaköz. Legnagyobb a Bodrogköz, mely 67 km. hosszú és 7–27 km. széles s mintegy 171,800 kat. hold területű, melyből az 1846. évben alakult, de nagyobb tevékenységgel csak 1855-től kezdve működő „Bodrogközi Tiszaszabályozó társulat” 155,481 kat. holdat mentesített védtöltésekkel a Tisza és Bodrog pusztító áradásai ellen s tett a földmívelésre alkalmas területté.
A 6301·58 km2 területből mintegy 5040 km2-nyit, tehát körülbelül 800,000 kat. holdat, hegyek és fensíkok borítanak. A vármegye hegységei Szirmay Antalnak 1803 évben megjelent művében (Notitia Topographico-Politica inclyti Comitatus Zempleniensis. Buda, 1803) vannak először részletesen ismertetve; de sokkal rendszeresebben találjuk leírva ezeket Hunfalvy Jánosnak 60 évvel később megjelent munkájában (A Magyar birodalom természeti viszonyainak leírása. Pest, 1863).
