NEGYEDIK REND: Sokszorosbelűek (Polycladida)
NEGYEDIK REND: Sokszorosbelűek (Polycladida)
Az idetartozó állatoknak mintegy 300 faja ismeretes a tengerből. Édesvízbe egyetlen képviselőjük sem hatolt be. Bélcsőrendszerük a garat tövében kialakult központi gyomorból minden irányba ágazik szét. Egyesek 15 cm hosszúra is megnőnek. Testük meglehetősen széles s ennek következtében igen hasonlítanak a vízbe hullott levelekhez. Az állatok gyakran áttetszők, vagy szépen színezettek. Fejlődésük eltér a Tricladidáktól; a megtermékenyített petéből ugyanis riktán fejlődik az anyaszervezethez hasonló lény, hanem először egy eléggé egyszerű szervezetű álca, a Müller-féle lárva bújik ki, amely erős csillóktól szegélyezett lebenyei segítségével szabadon úszik s csak később telepszik meg. Az álcás fejlődés annak következménye, hogy a petesejtek picinyek, szíkben szegények, és ennek pótlására nem képeznek szíksejteket, mint a Rhabdocoelák vagy a Tricladidák, hanem a lerakott tojás csupán egyetlen petesejtet tartalmaz. A Polycladidák-nak két csoportját különböztetjük meg, nevezeten a szívókorongos Cotyleákat és a szívókorong nélküli Acotyleákat.
Planocera Graffi Lang. 1 = garat, 3 = agydúc, 4 = közp. gyomor, 6 = ivarszervek
A Müller-féle álca, mint a Polycladidák álcája.
Az Acotylea csoportba tartozik az Északi- és a Földközi-tengerben élő Planocera folium Grube, amely a nyakán tapogatókat visel. Közvetlen rokona a Pl. Graffi Lang, melyen a Polycladidák bélcsőágazatát jól szemlélhetjük. Ugyancsak ehhez a csoporthoz sorolják a rendkívül vékony Leptoplana tremellaris O. F. Müll.-t. mely az európai tengerek homokos partján él és apály idején a kövek alá bújik, hogy a dagály jöttekor aztán megint szabadon úszhasson körül. A Földközi-tenger a Leptoplana pallida Qtrf. hazája.
Planocera Graffi Lang. 1 = garat, 3 = agydúc, 4 = közp. gyomor, 6 = ivarszervek (az 5. képpel egy helyrol)
Nagy méretéről és redős széltapogatóiról nevezetes a Thysanozoon brochii Grube, melyet bojtosplanáriának is neveznek, tekintettel a hátán fellépő nyújtványzatra, melybe a bélbolyhok hatolnak be. A Thysanozoon éppúgy, mint a Prostheceraeus vittatus Mont. és az Oligocladus sanguinolentus Qtrf. mindnyájan a Cotylea csoport képviselői.
Thysanoozon brocchii Grube. (Kükenthal-Krumbach: Hdbuch d. Zoologie, Bd. 2.)
Aki a tengerparton jár, ne kerülje el, hogy a tengerből valamely polycladust kifogjon és azt az üvegben a tengervízzel együtt megfigyelje. Az állatok oly puha, gyönge alkotásúaknak látszanak, hogy a szemlélő alig tudja elképzelni, miként tudják magukat egy-egy barnaalga oltalma alatt a hullámverés pusztításától megvédelmezni. Schmidt Oszkár, midőn Kephalliniában tartózkodott, hosszú időn át figyelte meg a Polycladidákat. Argostili városához torkolló tengeröböl vize a part közelében messzire elsekélyesedik s a parti víz fenekét spongyák és barnaalgák borítják. A búvár a vízben gázoló halászokkal nagy csomó barnaalgát vettetett ki, azt hazacipelte lakásába és kisebb adagokban edényekben helyezte el. Pár perc multán a legkülönbözőbb Polycladidák kúsztak elő teljesen sértetlen állapotban. A megjelenő Thysanozoonok és Leptoplanak határozottan a tenger legkedvesebb lényei közé tartoznak. Ábránkon a Nápoly közelében igen közönséges bojtosplanáriát látjuk. A 3 cm hosszú állat háta sötét színű rojt, vagy boholyszerű nyújtvánnyal van sűrűn megrakva. Mellső végén egy pár fölfelé álló fülszerű redő képződik, melyet szintén tapogatásra használ. Hasoldala tiszta fehér. Az ábra az állatot abban a helyzetében tünteti fel, amint az a barnaalga lemezén hasa nagyrészével megtapad, a mellső végével azonban új támaszték után kutatva, kissé felegyenesedik.
A Polycladidák csakis a Földközi-tengerből ismeretesek nagy fajgazdagsággal. Különösen Nápoly és Szicilia környékén találjuk a legkülönbözőbb fajokat, amiért is ezek a helyek nagy számmal vonzzák a tenger világa iránt érdeklődő búvárokat. Még maga a képzetlen közönség is, amely mindentől, ami féreg, rendszerint utálattal fordul el, alig tudja gyönyörűségét ezeknek az állatoknak alak- és színpompabeli változatosságában kielégíteni, melyet Lang híres művében: „A nápolyi tengeráram Polycladidái” (Die Polycladen des Golfes von Neapel) oly megkapóan tár az olvasó elé. A szárazföldi nagy tavak közül a Bajkál-tó nevezetes arról, hogy annak planáriavilága, mint tengeri relictum, nagyság és színpompa tekintetében a tengeriekhez csatlakozik.
