II. OSZTÁLY: GYÖKÉRLÁBÚAK (RHIZOPODA)
II. OSZTÁLY: GYÖKÉRLÁBÚAK (RHIZOPODA)
Az idetartozó állatoknak ez az összefoglaló neve onnan származik, hogy meztelen, vagyis valamely szívós hártyától nem védett testük csupasz nyujtványokat bocsát, melyek egyrészt a mozgást, másrészt pedig a táplálkozást szolgálják. Ezek a nyujtványok, melyeket állábaknak, vagy pseudopodiumoknak nevezünk, pelliculátlanok, rövid életűek s létük alatt is gyorsan változtatják alakjukat; csak a napállatocskák (Heliozoa) u. n. tengelyeslábacskái (axopodium) állandó alakúak. A gyökérlábúakat tehát a csillósokkal és az ostorosokkal szemben az jellemzi, hogy a helyváltoztatás és a táplálkozás céljára nincsenek állandó, maradandó szervecskéik.
A gyökérlábúak a legegyszerűbb körülmények között az ú. n. folydogáló mozgással változtatják helyüket. Annak tanulmányozására a legkiválóbb példákat a változóállatkák, vagy amoebák szolgáltatják. A folydogálás esetén, mint azt a képsorozaton az Amoeba limaxon s részben a Pelomyxa binucleatán is látjuk, az Amoeba a nélkül, hogy testfelületén bármely nyujtványt képezne, mellső testvégének irányában előrehaladólag folydogál s az egész állaton alakváltozás csak annyiban látszik, hogy a test a folydogálás irányában hosszában kihúzódik. Az ilyen állat egészében egyetlen állábnak felel meg és valamely csupasz csigához igen hasonlít. A folydogálás alapja a protoplazmának már ismert áramló képessége. Az áramlásból, mint körfolyamatból folydogálás, illetőleg előrehaladás olyanképpen lesz, hogy fönt gyorsabb az előreáramlás, mint amekkora lent az alzaton a visszaáramlás. Rendszerint azonban az állatok helyváltoztatás végett állábakat alakítanak. Az álláb vagy csak ectoplazmából alakul, vagy pediglen abba az entoplazma is kinyomul. Az álláb szintén az előbb említett módon vagy kifolyással, vagy kiömléssel képződik, amely utóbbi esetben nincs visszaáramalás. Ha már létrejött az álláb, az állat egészének mozgása vagy úgy következik be, hogy a test is a végén megtapadt álláb után folyik, vagy pediglen az álláb megrövidül s a testet szemmelláthatólag maga után vonzza. Igen nevezetes jelenség a nagyobb amoeba-fajoknak lépkedése, melyet a ábra érzékít meg a Proteus-amoebára nézve. Ilyenkor az állat teste nem érinti a tárgyat, csupán az állat vége tapad oda és ilyenképp vonszolódik a test tova. Az állábképződés s a testnek vele kapcsolatos mozgása közben igen váltakozó, egymásba átmenő nyujtványok lépnek fel. Némely Amoeba örökös folydogálása közben csak apró karajokat, lebenyeket képez, melynek külső vége mindig lekerekített, mint pl. az Entamoeba histolytica.
Különféle Amoebák. A) Amoeba limax, B) Pelomyxa binucleata, C) A. vespertilio, D) A. radiosa, E) A. terricola, F) A. polypodia (Doflein-Reichenow: Lehrb. d. Protozoenkunde, Bd. 1. kiegészítve.)
Az Amoeba proteus Pallas lépkedése az alzaton a nyíl irányában, a, b, c, d, e, a két állapot megfelelő állábait jelzik (Lang: Hdbuch d. Morphologie d. Wirbellosen, Bd. 1.)
Entamoeba histolytica Schaudinn (Doflein-Reichenow: Lehrbuch d. Protozoenkunde, Bd. 1.)
Ez a lebenyképzés igen sok esetben nagyon kevéssé különbözik az előbb említett folydogálástól, máskor viszont eléggé karcsú állábak képzésére is vezet. Ha az álláb nagyon vékony, akkor fonallábról (filipodiumról) beszélünk. Ezek különösen a házas amoebákon (Thekamoeba) képződnek s rendszerint hegyesek, amire a legszebb példát a mi édesvizeinkben oly gyakori írottállatkák vagy Englyphák szolgáltatnak
Euglypha alveolata Duj. S = héj, Ps = állábak (Doflein-Reichenow: Lehrbuch d. Protozoenkunde, Bd. 1.)
Ezekbe entoplazma sohse nyomul ki, nem szemcsések és felületi hártya megmerevedése következtében meglehetősen szívósak. Az állábak harmadik formája a gyökér- vagy hálóláb (rhizopodium vagy reticulipodium). Ezeket a Foraminiferákban és Radioláriákban találjuk.
Gromia oviformis Duj
1. Polystomella strigillata F. M. 200:1
A gyökérlábúakban szervként a magon kívül csupán a lüktetőhólyagot különböztethetjük meg
Amoeba verrucosa Ehrb. kékmoszatot nyel. 1 = lüktetőhólyag (Doflein-Reichenow: Lehrbuch d. Protozoenkunde, Bd. 1.).
Ebből egy vagy több szokott fellépni, az Amoeba-félékben gyakran találkozunk azzal, hogy a lüktetőhólyag az entoplazmában vándorol.
A gyökérlábúaknak 6 rendjét különböztetjük meg, ilyenek: az Amoebinák, Testaceák, Foraminiferák, Heliozoák, Radioláriák s végezetül ideszámítanak hatodik rendként a némelyek által a növények világába sorozott, vagy legalább ott is ismertetett Mycetozoák, melyekkel mi nem foglalkozunk.
1. rend: Váltakozóállatkák (Amoebina)
2. rend: Házasállatkák (Testacea)
3. rend: Likacsosházúak (Foraminifera)
4. rend: Napállatkák (Heliozoa)
5. rend: Sugárállatkák (Radiolaria)
