4. Erdei disznók (Hylochoerus Thos.)

Teljes szövegű keresés

4. Erdei disznók (Hylochoerus Thos.)
Néhány évvel az okapi felfedezése után, 1904-ben, ugyancsak a Kongó-medence őserdeiben újabb, eddig ismeretlen emlőst fedeztek fel. Ez az állat az erdei disznó (Hylochoerus menertzhageni) volt, amely fajtanevét, felfedezőjétől Meinertzhagentől, az ottani angol véderő tisztjétől kapta. Rendszertani szempontból különös jelentőségre tett szert az erdei disznó azon a réven, hogy megteremtette az összeköttetést a sertésfélék és az addig teljesen különálló varacskos disznó között.
Az erdei disznó (Hykochoerus meinertzhageni Thos.)
A faj ismertetőjele a négyújjú láb, a sűrü szőrözet, és a 6 pár metszőfog. A zápfogak száma a felső állkapocsban 7 és 6, az alsó állkapocsban 7 és 5 között váltakozik. Az alsó utolsó zápfog csaknem mindig több, mint négykaréjú.
Koponyája alakjában a varacskosdisznót köti össze a többi serésformákkal. Miután az ősi jellemvonásokon kívül, miket semmiféle más nemnél megtalálni már nem lehet, néhány egyéni jellemvonása is van, nem tekinthetjük a varacskos disznó ősének, hanem csak a varacskos disznó fejlődésének útját mutatja meg, de mindenesetre közel áll még ahhoz a ponthoz, ahol a fejlődésben elváltak egymástól. Az állat ősi fajtájára mutat az is, hogy első leírója Thomas Oldfield angol zoologus nem pusztán az igazi disznókhoz és a bütykös disznókhoz, hanem a szemölcsös disznókhoz és a babirusszákhoz való hasonlatosságát is kiemeli, sőt rámutat néhány már kihalt fajhoz való hasonlatosságára is. Az ilyenféle, számos különféle nemű állattal való hasonlatosság mindig ősi eredetre vall. Mint az okapinál és a Hyemoschus-nál, itt is a nyugatafrikai őserdő volt a menedéke az ősi primitív állatfajnak, amely a nyílt terepen már nem lett volna elég erős ahhoz, hogy életbenmaradásáért megküzdhessen.
Az erdei disznó sörtebundája egyenletes, sűrű, fekete, oldalán és mellén a fekete szőrök fehérrel vannak vegyítve. Koponyája a valódi disznóéhoz hasonlít, homloka és orra a varacskos disznóéhoz. Különös koponyája felső részének csaknem négyzetes alakja. Fogazatában metszőfogainak száma 1 - 2, mint a varacskos disznóé. Felső szemfogai kúposak, igen vastagok és erősek, mint a varacskos disznóké, elhelyezkedésükben és görbülésükben azonban középhelyet foglalnak el a vaddisznó és a varacskos disznó szemfogai között. Alsó szemfogai, egészen úgy, mint a varacskos disznóé, messze elállanak. Fogazatának különlegessége; hogy felső igazi farkasfoga hiányzik, annak helyén a megfelelő tejfoga maradt meg. Ennyiben tehát az erdei disznó fejlettebb, mint a varacskos disznó. Az alsó utolsó zápfoga megnagyobbodott ugyan már, éppen úgy mint a varacskos disznóé, de nincs még annyira kifejlődve.
Úgy látszik, hogy az egész nyugatafrikai őserdőben el van terjedve. Kelet felé Brit-Keletafrikáig előfordul, ameddig az őserdő tart; Meinnertzhagen és Lönnberg legalább is onnan hozták magukkal. Elterjedésének északi határa úgy látszik Libériában van.
Egy második alakja a Hylochoerus rimator Thos. Kamerunból ismeretes.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages