2. alcsalád: Szarvas formák (Cervinaej
2. alcsalád: Szarvas formák (Cervinaej
Ezeket az első láb felépítése szerint Telemetacarpalia és Plesiometacarpalia csoportjába szokták csoportosítani; a hátsó lábakon a külső középlábcsontok teljesen visszafejlődtek.
Az első csoportnál az oldalsó középkézcsontokból csak az alsó végződések vannak meg és a talp puha része egész a pata hegyéig terjed; a paták „megnyúlt alakúak”. Ebbe a csoportba tar·toznak az összes újvilági szarvasok, a két sarkvidéki faj, a jávor- és a tarándszarvas, az óvilágiakból pedig kizárólag az őz és a víziőz. A Plesiometacarpaliáknál az oldalsó középkézcsontoknak az alsók helyett a felső végei vannak meg és a puha talp, mint a mi gímszarvasunknál, a pata kétharmadáig terjed s így „rövid alakúak”. Ide tartozik a fenti kivételekkel az összes óvilági szarvas és az északamerikai vapiti.
A plesiometacarpaliáknak továbbá alacsony és rövid az ekecsontjuk, a Telemetacarpaliáké pedig magas és hosszú; és ez a belső orrnyílást felezi. Azonban ezek között is van kivétel, mert közülük az őznek, jávorszarvasnak és a víziőznek alacsony és rövid az ekecsontja. Továbbá megjegyzendő, hogy a Telemetacarpaliák nagyobb részének, amennyiben azok nem nyársas szarvasok, szembog nélkül villásan elágazó (dichotom) agancsuk van. Ezt látjuk a jávorszarvasnál is; ennél fiatal korában a villás kiképződést még tisztán kivehetjük. Így a szarvasok kózül a Telemetacarpaliák egymással közeli rokonságban vannak. Ezzel szemben a legtöbb Plesiometacarpalia, egy másik szarvascsoportot alkot, amelynek szembogja van, de agancsa nem szabályos elágazású. De itt is a különben világos elrendeződés megbolygatott, mert a Telemetacarpaliákhoz tartozó tarándszarvasnak plesiometacarpalis alakú az agancsa és megfordítva a plesiometacarpalis milunak szabályszerű szembognélküli villás agancsa van. Ez utóbbi a gímszarvasnak nagyon közeli rokona, hisz vele eredményesen kereszteződik is. Figyelemre méltó, hogy két szarvasféleség, amely a fenti rendszer szerint egymástól távol áll, a tarándszarvas és a milu, a menésközben sajátságos sercegést hallat. Mivel ezen zajnak okával és jelentőségével még teljesen tisztába nem vagyunk, nem mondhatjuk, hogy ebből a közeli rokonságra következtethetünk, vagy pedig hogy ez csak a hasonló területen való tartózkodás folyománya, tehát konvergens jelenség. Így tehát a szarvasok rendszere és elrendeződése ma sem teljesen tisztázott.
1. Vízíőzek (Hydropotes Swinh.)
2. Őzek (Capredus Gray)
3. Amerikai szarvasok (Odocoileus Raf.)
4. Andeszi szarvasok (Hippocamelus Leuck)
5. Nyársas szarvasok (Mazama Raf.)
6. Braziliai törpeszarvasok (Doryceros Sallac)
7. Puduszarvasok (Pudu Gray.)
8. Jávorszarvasok (Alces Gray.)
9. Tarándszarvasok (Rangifer H. Sm.)
11. Rúza szarvasok (Rusa H. Sm.)
12. Barazinga szarvasok (Rucervus Hdgs.)
13. Szikaszarvasok (Pseudaxis Gray)
14. Dámszarvasok (Dama H. Sm.)
15. Gímszarvasok (Cervus L. )
16. Miluszarvasok (Elaphurus A. M -E.)
