15. Óriás mókusok (Ratufa Gray)
15. Óriás mókusok (Ratufa Gray)
A szintén indiai és maláji, majdnem nyestnagyságú óriásmókusok farka alul szőrökkel fedett; felső zápfogaik száma négy. Ennek köszönhetik, hogy önálló nemet alkotnak. Külsejük és életmódjuk szerint egyébként valódi, fákon élő mókusok. Elő-Indiában, Hátsó-Indiában és a nagy Szunda-szigeteken vagy 40 fajuk és alfajuk él; változó színezésük nagyon szépen szemlélteti a mókusok bundájának eme tulajdonságát.
A királymókus (Ratufa indica Erxl.)
A kereskedelemben királymókusnak, vagy közönséges óriásmókusnak nevezett faj Elő-Indiában honos. Színét Blanford („Tierwelt Britisch-Indiens”) ekként írja le: „vállán, hátának közepén és alsó felén, valamint combján és farkán a vöröses színt jobbára a fekete váltja fel; a fülek előtt, a fejtetőn keresztül egy halvány sáv fut”. Testének alsó részén, a fején és a nyakon néhány szalgszerű, fehéres-sárga csík van, füle bozontos. A Jáván élő jelarang (Ratufa bicolor Sparrm.)
Jerarang vagy jávai óriás mókus (Ratufa bicolor Sparrm.).
a hátsóindiai és maláji változatok legismertebb képviselője könnyen megkülönböztethető az előindiaiaktól, mivel fülén nincsenek bozontos szőrök, amint ezt Wroughton nemrégen megállapította.
Blanford szerint az óriás mókus kizárólag fákon él, a földön ritkán látható és fák tetején építi meg ágakból és levelekből készült nagy fészkét, Sterndale szelíd példányának több fán volt fészke és 20 lábnyi (kb. 6 m) távolságot ugrott át egyik fától a másikig. Az állat a napnak minden órájában mozgásban van, eleséget keres, legfeljebb a legforróbb déli órákban tér pihenőre. Blanford azt állítja, hogy a fiatal mókusok könnyen megszelidíthetők, de nem nagyon okosak és tanulékonyak.
