2. alcsalád: Vakondok-formák (Talpinae)
2. alcsalád: Vakondok-formák (Talpinae)
A szorosabb értelemben vett vakondokok alcsaládjánál találjuk az ásó életmódra kialakult formákat. A zömök test hengeralakú és elkülönített nyak nélkül megy át a kicsiny fejbe, amely ormányban végződik és kihegyesedik. Szemük és fülül satnya, s külsőleg alig, vagy egyáltalában nem látható. A törzs henger alakja összefügg a földalatti élettel és ásó eleségkereséssel; mert a henger, hosszában mindenütt egyenlően vastag test, s ez megengedi, hogy a vakondok a földben a lehető legtakarékosabban dolgozzék. A kis bányász sohasem szorulhat bele egészen a tárójába, mert testének hossztengelye körül tetszés szerint foroghat a nélkül, hogy újra kelljen ásnia. A test négy rövid végtagon nyugszik, amelyek közül a két mellső aránylag óriási ásó eszköz, míg a hátsók patkánylábszerűek, a fark pedig rövid, vagy egészen hiányzik. Fogazatuk 36–44 fogból áll. A koponya nagyon elnyúlt és lapos, járomcsontja van, az egyes koponyacsontok feltűnően vékonyak. A valódi vakondokoknál még egy előorrcsont (Os praenasale) van jelen az ormány megtámasztására. A gerincoszlopon több nyakcsigolyának az összenövése tűnik fel. A mellső végtagok szerkezete és állása a felső mellkasnak aránylag olyan erős voltát tételezik fel, amilyen semmi más állatnak sincs. A lapocka a legkeskenyebb és leghosszabb, a kulcscsont a legvastagabb és leghosszabb az egész osztályban. A szegycsont felső része, a markolat is feltűnően hosszú; a kulcscsont pedig a felső karral ízül, amire az egész emlős-világban nincs több példa. A felső kar rendkívül széles, az alsó kar erős és rövid. A kéz tövében 10 csont van, és ez a kéz egy, a hüvelyk mellett lévő számfeletti csont, az ú. n. sarlócsont (Os falciforme) révén még jobban kiszélesedik. Ezekhez a csontokhoz föltűnően erős izmok tapadnak, innen az állat aránytalan feje a test előrészében.
A vakondokok Európa legnagyobb részében elterjedtek, azonkívül Ázsia nagy részében, valamint Észak-Amerikában honosak. Különösen a sík, termékeny vidékeket kedvelik, de azért a hegyekben sem hiányzanak. Rétek és mezők, kertek, erdők és ligetek előnyben részesülnek a száraz, terméketlen domblejtők és homokos helyekkel szemben. Csak kivételesen fordulnak elő folyók és tavak partjain és még ritkábban a tengerek mellékén.
Minden faj teljesen földalatti életet él. Folyosókat ásnak és kupacokat hánynak fel, akár száraz, laza vagy homokos, nedves és puha a talaj. Mint a sötétség lakói, a világosság hatását fájdalmasan érzik, azért önként csak ritkán jönnek a felületre, sőt a mélyben is élénkebb munkásságot fejtenek ki éjjel, mint nappal. Már testük alkata is száműzi őket a föld felületéről. Sem ugrálni, sem mászni nem tudnak. Annál gyorsabb a futásuk folyosóikban a föld alatt és csodálatraméltó a gyorsaság, amellyel ásnak. Úszni is nagyon jól tudnak, bár ezen ügyességükkel csak szükségben élnek. A széles kezek kitünő evezőkként használhatók, és az erős karok érthetőleg a vízben sokkal kevésbbé fáradnak el, mint az ásástól a földben. A rövid szőrű, bársonyszerű bunda megakadályozza, hogy ásáskor a szőrök közé behatoljon a föld és a testhez tapadjon.
Érzékeik közül a szaglás, hallás és tapintás különösen kifejlettek, míg a látás nagyon elsatnyult. Hangjuk sziszegő és vinnyogó. Szellemi képességeik csekélyek, de nem annyira, ahogyan azt általában hinni hajlandók. A remeteélettel kapcsolatban rossz tulajdonságaik sokkal erősebben nyilatkoznak meg, mint a jók, mert az ásók általában a legnagyobb mértékben összeférhetetlenek, veszekedők, harapósak, rablók és vérengzők, kegyetlenségben még a tigrist is felülmúlják, sőt valóságos gyönyörrel falják fel saját fajtájukbelit is, ha útjukba kerül.
Kizáróan állatokkal táplálkoznak, soha növényi anyagokkal. A föld alatt élő rovarok minden fajtája, giliszták, ászkák és effélék alkotják eleségük nagyobb részét. Azonkívül megesznek, ha hozzájutnak, kiebb emlősöket, madarakat, békákat, meztelen csigákat. Falánkságuk éppoly nagy, mint mozgékonyságuk; mert csak rövid ideig tudnak éhezni, azért nem is tartanak téli álmot. Éppen ezért, mint rovarpusztítók, nagyon hasznosak, jóllehet ásásaik által az embernek sok bosszúságot okoznak.
Egyszer vagy kétszer évenként van 3–5 kölyke a nősténynek, amelyeket nagyon gondosan ápol. A fiak meglehetősen gyorsan fejlődnek, körülbelül 1–2 hónapig maradnak az anyjuknál.Aztán önállósítják magukat. Fogságban csak a leggondosabb ápolás mellett lehet vakondokokat tartani, mert nagy falánkságuknak alig tud az ember eleget tenni.
A vakondok-formákat a fogazat minősége, az ormány alkata és a fark hiánya vagy jelenléte szerint osztják nemekbe.
1. Északamerikai vakondokok (Scalops G. Cuv.)
2. Farksörtés vakondokok (Scapanus Pomel)
3. Csillagos vakondokok (Condylura L.)
4. Igazi vakondokok (Talpa L.)
