Csupaszfogúak (Gymnodontes)
Csupaszfogúak (Gymnodontes)
A forrt-állkapcsúak második csoportját a gömbhalak, vagy csupaszfogúak alkotják. Fogazatukat széles lemezek helyettesítik, amelyek összeolvadt foglécekből keletkeznek, s az egész állkapcsot beborítják. Ilyenmódon állkapcsuk csőszerűvé válik. A lekoptatott rágófelületet az alólról folyton növekedő foglemezek pótolják. Pikkelyeik vagy szemcsékké, vagy pedig tüskékké alakultak át, s ebben az esetben a hal a sündisznóra emlékeztet. Kemény hátúszójuk visszafejlődött, hasúszójuk nyomtalanul eltűnt. Gyomorfaluk igen vékony és rugalmas; gyomrukat levegővel, vagy vízzel tölthetik meg és ennek következtében gömbalakúakká fújják fel magukat. Ha levegővel töltik meg, akkor a felületre szállnak és hasukkal fölfelé, hólyag gyanánt lebegnek a vizen. Ha odalent megtámadják őket, ez a legfőbb védekezési módjuk, a mellett, hogy sün módjára tüskéiket is felborzolják. A levegő útját kifelé a garat izomgyűrűje, a bél felé pedig billentyűszelep önműködően zárja el. Ha a veszedelem elmult, a levegőt sziszegő hang kíséretében sajtolja ki. A levegő kiürítése félóráig is eltart.
A csupaszfogúak melegtengeri lakosok és többnyire a partok mentén élnek, de néhány édesvizi fajuk is van. Idáig körülbelül 80 fajukat ösmerik. A szerint, hogy a két állkapcsot borító foglemezek egységesek-e, vagy pedig középen hasíték választja-e el őket, a kétfogúak (Diodontidae) és a négyfogúak (Tetrodontidae) családjára tagolódnak.
1. család: Kétfogú-félék (Diodontidae)
2. család: Négyfogú-félék (Tetrodontidae)
3. család: Holdhal-félék (Molidae)
4. család: Sügér-félék (Percidae)
5. család: Díszsügérek (Centrarchidae)
6. család: Vadászhalak (Toxotidae)
7. család: Nandus-félék (Nandidae)
8. család: Fűrészes kopoltyúfedősök (Pristipomatidae)
