2. család: Négyfogú-félék (Tetrodontidae)
2. család: Négyfogú-félék (Tetrodontidae)
A négyfogú-félék (Tetrodontidae) páratlan úszóiban nincsenek csontos sugarak. Mellúszójuk van. Vértezetük bőrlemezekből, vagy kisebb-nagyobb tövisekből áll. Mind a két állkapcsuk csőrszerűen megnyúlt és elefántcsontszerű élük van.
„Rossz hírük van ezeknek a halaknak, – mondja a négyfogúak családjába tartozó fajokról Günther, – nem is eszik őket; egyesek valóban nagyon mérgesek is és hosszas senyvedés után halált okoznak.” Csak a Szt. Ilona-sziget környékén előforduló Tetrodon cutaneus Gthr. nevű fajt találták teljesen ártalmatlannak. A többi fajban a mérges anyag legnagyobb mennyiségben a petefészekben található, kevesebb van a hím ivarmirigyben és a májban, még kevesebb az emésztőkészülékben és a vérben, az izmokban pedig egyáltalán nincs. A Tetrodon-fajok mérgét japán tudósok tanulmányozták, mivel hazájukban a négyfogú halakból készített fugu-mérget évszázadok óta használják a gyilkosok és az öngyilkosok. Ez magyarázza meg, hogy legjobban azoknak a fajoknak a mérgező hatását ösmerjük, amelyek a japán vizekben otthonosak. Ilyenek: a T. laevigatus L., a T. vermicularis Schleg., a T. rivulatus Schleg., stb. Kobert szerint Japánban a négyfogú halak árusítását már régen megtiltották, mindamellett meglehetősen sok halállal végződő fugumérgezés történik. Kobert statisztikai adatokat is gyüjtött ezekről a mérgezésekről. Megállapította, hogy az 1884. év első felében 23 fugumérgezésből eredő haláleset fordult elő. 1885-től 1892-ig 933 fugumérgezést állapítottak meg, ezek közül 681, tehát 73% halállal végződött. Ezek a mérgezési esetek természetesen nem valamennyien szándékosak, legnagyobb részük tudatlanságból, vagy könnyelműségből származik.
A fuguméreg hatása legelőször a mozgató középpontok működési zavarában nyilvánul meg. A beszéd értelmetlenné válik és az értelem is elhomályosul. Súlyosabb mérgezés esetében a halál hamar bekövetkezik. A beteg elkékül, érverése apróvá válik, lélekzési nehézségekkel küzd, szédül, majd ájulásba esik, hőmérséklete lesüllyed és a méreg hatása az egész középponti idegrendszer működésében jelentkezik. Ezek a tünetek nagyjában megegyeznek azokkal, amelyeket az állatkísérletek alkalmával észleltek. A fuguval megmérgezett kísérleti állatoknak először a lélekzési középpontjuk bénul meg, majd az érmozgató idegek működése szűnik meg. A fugumérget vegyileg is megvizsgálták. Kitűnt, hogy kétféle anyagból áll: tetrodoninból, amely színtelen kristályokban válik ki és szabálytalan alakú tetrodonsavból. Ha ezeket az anyagokat a kutya, vagy a tengerinyúl bőre alá fecskendezik be, a halál bénulási tünetek közt következik be.
Mérges négyfogú halak nemcsak Japán környékén, hanem máshol is élnek. Így például a Tetrodon honckenii Bl., amely a Jóreménység-fokától Kínáig terjedt el és „toadfish” néven ösmeretes, mérges továbbá a T. stellatus Gthr., amely az Indiai- és Csendes-óceánban otthonos. Lewin szerint az utóbbi fajból nyílmérget készítenek. Calmette mind a két faj mérgével kísérletezett és megállapította, hogy súlyos tüneteket idéz elő. Az ajak hirtelen elsápad, légszomjúság következik be, az érverés meglassúbbodik, végül általános elesettség mutatkozik. A Port Jackson környékén élő T. hamiltoni Richards mérge, mint Clarke megállapította, szintén halált okoz.
