3. család: Fűrészes sügér-félék (Serranidae)
3. család: Fűrészes sügér-félék (Serranidae)
A fűrészes sügér-félék (Serranidae) családjának tagjai külsejükre és belső szervezetükre nézve igen hasonlítanak az előbbinek fajaihoz. Jelentős, de nem általános különbség közöttük a fogakkal ellátott ekecsont. A fűrészes sügérek népes családot alkotnak, amennyiben kb. 500 fajukat különböztetik meg. Túlnyomóan tengeri állatok s a meleg vizet kedvelik. A partok közelében élnek, mélyebbre csak ritkán hatolnak le.
A család nevét a Serranus Cuv. nemzetségről kapta, amelynek a Földközi-tengerben több faja él, az északi tengerekben azonban egyáltalán nincs képviselve. A család óriásai a melegégalji tengerekben laknak. A S. malabricus Bl. Schn. például 7 láb hosszú és 300 font súlyú. A Földközi-tenger leggyakoribb fajai:
A betűs sügér (Serranus scriba C. V.)
Tengeri süllő (Labrax lupus L.). Betűs sügér (Serranus scriba L.). Hajóroncshal, v. hajóroncs-sügér, v. gyászsügér (Polyprion cernium V.).
A betűs sügér a tengeri akváriumok dísze. Hossza 20–30 cm, a súlya kb. 0.5 kg. Alapszíne vörösessárga, oldalát 7 széles, feketéskék harántsáv, sárga hasoldalát, s különösen az alsó állkapcsát piros pontok, az ugyancsak sárga úszókat pedig vöröseskékkel szegélyezett foltok díszítik. Úszósugarainak száma: a hátúszóban 10 és 14, az alsóban 3 és 7, a hasúszóban 1 és 5. Apró, hegyes fogai vannak. Sziklás partokon él, ahol bőségesen tenyésznek az apró halak és rákok, s ahol az üregekben alkalmas búvóhelyet találhat.
A gyászsügér (Polyprion cernium C. V.)
A Quarneróba néha betéved a gyászsügér, vagy más néven: a hajóroncs-sügér (Polyprion cernium C. V.) is, amely óriási területen van elterjedve. A Jóreménység-fokánál éppen úgy fogják, mint Madeira mellett; a Földközi-tengerben gyakori, s némelykor Amerika partjai mentén is feltűnik. Szívesen követi az úszó fatörzseket és a hajóroncsokat. Couch a következőket írja róla: „A hajóroncs-sügér Cornwall partjait érdekes módon közelíti meg. Amikor az áramlás délről, ennek a halnak a hazájából makkrákoktól ellepett fadarabokat sodor magával, gyakran tömegesen szegődnek nyomukba. Ha űzőbe veszik őket, felsiklanak a roncsra s egy pillanatig rajta időznek, míg a következő hullámmal le nem seprődnek. Mivel rendesen kacsarákokkal benőtt uszadékfát követnek, feltételezték, hogy ezekkel táplálkozik, ez azonban tévedés, mivel gyomrukban csak apró halak találhatók.” A gyászsügérnek ízletes húsa van. Megnő 1.5 m-nyire, súly pedig 100 fontnyi is lehet. Színe sötétbarna, amely a hasa felé megvilágosodik. A fiatalokon még szabálytalan barna foltok is vannak.
Egyik legutóbbi amerikai előfordulását M. P. Fish jegyezte fel („Zool. Soc. Bull.”, 1926, 219. l.). 1925 augusztusában New York partjától körülbelül 200 mérföldnyire keletre No Mans Landnél az odavaló halászok előtt ismeretlen halfajtát fogtak ki. Megállapították, hogy fiatal gyászsügér, amely azonban az Atlanti-óceán keleti oldalán csak kétszer fordult elő. A legújabb példány csak 15.24 cm hosszú volt, szabálytalan szürkés-fehér és fekete foltokkal tarkán behintve. A fogságban jól megélt a hal. Majdnem egy évig élt és rendkívül gyorsan fejlődött, úgyhogy amikor egy véletlen esetből kifolyóan elpusztult, már 42.11 cm hosszú volt, tehát megközelítően több, mint 25 centimétert nőtt és magára öltötte a kifejlődött hal egyszerű színét acélszürke kékes és ezüstös árnyalatokkal. Hátúszója sötétebb, világos ezüst csillogással, mellúszói sötétszürkék, hasúszója vékony fehér sávval, farokúszóját pedig mind a két csúcsán fehér foltok tarkázzák.
A szikla sügér (Centropristes striatus L.)
Amerika partjain a fűrészes sügéreknek sok faja él. Többnyire kitünő húsuk van, e miatt egyik-másik faj nagy gazdasági jelentőségre is tett szert, másokban pedig a sprothorgászoknak telik örömük. A legfontosabb faj valamennyi között a tengeri vagy sziklasügér (Centropristes striatus L.), amely New-York magasságától a Mexikói-öbölig terjed el, tehát déli faj. 10–30 m mélységben, sziklás fenéken, a kövek alatt és hasadékokban tanyázik, ahol nagy bőségben jut halakból, rákokból és kagylókból álló táplálékához. Télen északról délebbre vonul le és nagyobb mélységbe húzódik vissza. Átlagosan 1.5 font a súlya, a 3 fontosnál nehezebb példányok ritkaságszámba mennek. Nagy tömegekben viszik piacra. A sporthorgászok is kedvelik.
Ugyanehez a csoporthoz tartozik a nyugatindiai csíkos sügér (Epinephelus striatus Bl.) is
Keménysugarú sügérek (Cirrhitina Lacép.)
Hosszúujjú hal (Chilodactylus macropterus Forst.), a keménysugarú sügérek (Cirrhitina L. ) rokona.
Újabban a fűrészes sügérek közé számítják a keménysugarú sügéreket is, amelyek mellúszójuk alsó, megvastagodott sugarairól nyerték nevüket. Melegégalji halak. India és a Szunda-szigetek vizeiben élnek. Legismertebb képviselőjük a barnafoltos Cirrhitichthys maculatus Lacép., amely a Vörös-tengerben és az Indiai-óceánban él.
