TIZEDIK ALREND: Ponty-alakúak (Cypriniformes)
TIZEDIK ALREND: Ponty-alakúak (Cypriniformes)
A csontoshalak egyik nagy csoportját a pontyalakúak (Cypriniformes) alkotják. E csoport egyesíti a pontylazacfélék (Characinidae); a pontyfélék (Cyprinidae), a csupaszhátúak (Gymnotidae) és harcsák (Siluroidae) fajait. E csoport tagjainak alakja, életmódja és elterjedése igen sokféle, azonban egy bonctani jellemvonásban mindnyájan megegyeznek, s ez az, hogy Weber-féle szervük van.
Azokat a családokat, amelyeknek Weber-féle szervük van, Ostariophysi név alatt külön csoportba foglalják egybe. Erről a szerkezetről és működéséről Leidenfrost („Műveltség”, 1922) a következő áttekintést közölte: „Az állati szervezet készülékei és a mesterséges eszközök közt olykor alak tekintetében is van bizonyos hasonlóság.”
„Egyes halak úszóhólyagján sajátságos szerkezet van, amelynek fölépítése lényegében azonos a manométerével, vagyis a gőzkazánokon levő feszültségmérővel. Thilo, rigai professzor, aki e csodálatos szerkezetet különböző halfajokon behatóan tanulmányozta, megállapította, hogy ilyen feszültségmérőszerkezet csak az olyan úszóhólyagokon van, amelyek állandóan gázzal telítettek és gyakori nyomáskülönbségeknek vannak kitéve. Ha a ponty a felszínhez csak tíz méterrel közelebb jön, úgy a víznyomás már egy atmoszférányival csökken. Úszóhólyagjának tehát okvetlenül szét kellene pukkannia, ha biztosítószelepe nem volna.
A halak egyik csoportjában (Ostariophysi) a halhólyag a helyzetérző (halló) szervvel is összefüggésben van. A hal a hallószerv (labirint) és az úszóhólyag összeköttetése útján a gáznyomás ingadozásairól tájékozódik. Az összeköttetést a feszültségmérő létesíti. A manométerszerű szerkezettel a halak úszóhólyagjuk ellentállóképességét a legteljesebb mértékben ki tudják használni. A feszültségmérőszerkezet az úszóhólyagon épúgy biztonsági berendezés, mint a kazánokon. Megvédi a hólyagot attól, hogy amikor a hal feljebb száll, vagy lesüllyed, a nyomáskülönbség szétpukkassza. A kazánokra alkalmazott manométerek kétfélék: az egyik típus egyszerű állócső, amely vízzel vagy kénesővel van megtöltve, a másik típust az emelőszerkezettel ellátott készülék képviseli. Mind a kétféle típus előfordul a halak úszóhólyagján is, mintha csak az ember innen vette volna a mintát a manométer megszerkesztéséhez.”
„Az állócsöves manométer típusát a heringféléknél találjuk meg. A hering úszóhólyagjából elől két finom cső ered, amelyek a koponyába behatolva, kis hólyagokká tágulnak. A hólyagocskák a hártyáslabirintussal érintkeznek. A finom csöveket folyadék tölti meg és az úszóhólyag felől választófal zárja el őket. A koponya alapjáról páros izom ered, s a hólyag csúcsára tapad. Ez az izom akadályozza meg, hogy az úszóhólyag csúcsa leszakadjon. Ha az úszóhólyag gáznyomása a választófalakat kidomborítja, a csövekben lévő folyadék a nyomást a hólyagocskák felé továbbítja. Ennek következtében a hólyagocskák kitágulnak és nyomást gyakorolnak a hártyáslabirintusra. Ez figyelmezteti a halat arra, hogy a gáznyomás emelkedett és hólyagvezetékén át a gáz egy részét kibocsátja.”
„A másik – bonyolultabb szerkezetű – feszültségmérő rúgós lemezből és ezzel összekötött emeltyűkből áll. A lemez hullámos bádogból készül, amelyet a gőznyomás kidomborít. A lemez az emeltyűt mozgásba hozza és a számlapon a mutatót beállítja. A halak hasonló elemekből fölépített feszültségmérőjében a fémet természetesen csontok helyettesítik. Emeltyűs manométerük van a ponty-, harcsa- és csíkféléknek és a velük rokon Characinidáknak, valamint más halaknak is. A pontyfélékben és a harcsákban a hallószerv és az úszóhólyag közti összeköttetést apró csontocskák létesítik, amelyek a csigolyákról tagolódtak le. E csontocskákat Weber fedezte föl és róla nevezték el a készüléket is.”
„A Weber-féle szerkezet jelentőségére először Hesse mutatott rá, azonban feladatát végérvényesen Thilo tisztázta. Hosszas vizsgálat után ugyanis megállapította, hogy a Weber-féle csontocskák szerepét a manométer emeltyűjével lehet összehasonlítani. Kiderítette, hogy az úszóhólyag kiürülése a fedőt megnyitja, a telt hólyagon ellenben a fedőcsontocska lezárul. A csontok mozgását kis nagyítással is meg lehet figyelni. Kísérletileg bebizonyítható, hogy a hólyag térfogatváltozásai következtében az emeltyű gyanánt szereplő csontocska a nyomást a gerincagy és az agyvelő folyadékára viszi át. Thilo a Weber-féle szerkezetben védelmi berendezést lát, amely a hólyagot a megrepedéstől óvja meg, ellenben Hesse szerint a halak ennek segítségével szabályozzák mozgásaikat. Úgy látszik azonban, hogy mégis inkább Thilo fölfogásához kell csatlakoznunk, mivel meggyőző érvekkel bizonyítja, hogy a szerkezet teljesen az emeltyűs manométernek felel meg.”
„A Weber-féle szerkezet fölépítése rendkívül változatos és Thilo a különféle típusok egész sorát ismerteti. A csík úszóhólyagját hüvely veszi körül, amelyet a Weber-féle csontocskák alkotnak. Ezek közül a két emeltyű a legnagyobb s a gerincoszlopra támaszkodik. Az emeltyűk elülső végén kis fedő van. Az egyes részeket rugalmas szalagok kötik össze. Ha a hólyag gáztartalma megnövekedik, az emeltyűk a fedőt a gerincoszlop nyílására nyomják. A fedők tehát a gerincagy és közvetve az agyvelő folyadékára nyomást gyakorolnak. Így jut a hal tudomására, hogy úszóhólyagjában mekkora a gáznyomás.”
„Az emeltyű és a fedő közé harmadik csont is iktatódik, amelyet irányzónak nevezhetünk. Az irányzócsont pálcikaalakú és csak az olyan halak feszültségmérőjében van meg, amelyekben az úszóhólyagot nem veszi körül burok, vagy mozdulatlanul a bordákhoz rögzítődik.”
„A feszültségmérő három alkotórésze a különböző halakban sokfélekép alakul ki, s a fejlődési fokozat is nyomon követhető. A készülék mindig a hal úszóhólyagjához alkalmazkodik, amelynek szerkezete igen különböző. A harcsafélék úszóhólyagja például igen lapos, de rekeszekre van osztva és ezek teszik igen ellenállóvá. Úgy látszik, a harcsák hólyagját kitöltő gáz bizonyos mértékben mindig össze van nyomva, s az erősítő válaszfalakra e miatt van szükség. A harcsahólyag szerkezete igen hasonlít a légpárnákéhoz.”
„Thilo az állati feszültségmérők szerkezetéről modelleket készített. A gépészmérnök e modelleken bámulva ismer rá azokra az elemekre, amelyek a gépek szerkesztésében is használatosak.”
Az idetartozó családok túlnyomó többsége a forró és a mérsékelt égöv édesvizeit lakja; a magyar halak legnagyobb része is idetartozik.
1. család: Pontylazacok (Characinidae)
2. család: Ponty-félék (Cyprinidae)
A ponty-félék korcsai
3. család: Afrikai csíkfélék (Kneriidae)
4. család: Csupaszangolna-félék (Gymnotidae)
5. család: Tulajdonképeni harcsa-félék (Siluridae)
6. család: Páncélos harcsa-félék (Loricariidae)
7. család: Laposfejű harcsa-félék (Aspredinidae)
