1 család: Kanalastok-félék (Polyodontidae)
1 család: Kanalastok-félék (Polyodontidae)
A rend első családját a kanalas tokfélék (Polyodontidae) alkotják. Jellemzi őket a hosszú, lapos, lapát-, vagy kanálalakú rostrum jelenléte, amelynek alsó oldala két rövid bajuszt visel. Bőrük látszóan síma, de mikroszkópikus kicsinységű pikkelymaradványokat tartalmaz, az oldal csontlemezei nem fejlődtek ki. Fecskendőréseik vannak, de a bennük levő kopoltyú csenevész, a kopoltyúfedő kopoltyú pedig teljesen hiányzik. Szájuk igen tág, s a köztes állkapcsok támasztják, a felső állkapcsok ellenben elsatnyultak. Fiatal állatokban az állkapcsokon és a szájpadláslemezeken számos, gyenge és később kihulló apró fog van.
A lapátorrútok (Polyodon spathula Walb.)
Lapátorrú tok (Polyodon folium Lacép).
E családba ma csak két élő nemzetség tartozik. Az ismertebb közülük a Polyodon Lacép.-nemzetség, melybe csak egy faj, a lapátorrútok, Polyodon spathula Walb., tartozik. Ezt a fajt az elől kiszélesedő, lapát-, vagy kanálalakú rostrum és vékony, de igen számos kopoltyúívfogak jellemzik. A kopoltyúfedő hosszú, hátrafelé elkeskenyedő és kihegyesedő lemezzé nyúlt meg, amely kifejlett állatokon eléri a hasúszók tövét.
A kanalastokok a Mississippi-völgy lakói, s főleg magában a Mississippiben és nagy mellékfolyóinak alsó szakaszában élnek. Különösen gyakoriak az ú. n. bayous-okban, az alsó Mississippi-csatorna nagy tóalakú kiöblösödéseiben. Nagyra nőnek, elérik a 2 m-es hosszúságot és 160 angol fontnyi súlyt is. Átlagos súlyuk azonban csak 30–50 font. Színük halvány szürkéskék, vagy olajzöld.
Hogy mire való sajátságos, kanálszerű ormányuk azt nehéz eldönteni. Az a feltevés, hogy segítségével a tok az iszapot felkotorja, nem állhat meg. Kofoid, aki a kanalastokot fogságban megfigyelte, sohasem észlelte azt, hogy kanalát valami munkára felhasználta volna. Ellenben megfigyelte, hogy amikor az állatok lassan úszkálnak, fejüket a kanállal hol jobbra, hol balra oldalt tartják. E szerint tehát a kanálnyúlvány talán tapogatószerve a halnak, ami annál valószínűbb lehet, mert e halak állandóan zavaros, iszapos vízben élnek és szemük is rosszul fejlett.
Igen sajátságos a kanalastok táplálkozása. Nem iszapot eszik, mert belében sohasem találtak iszapot, ellenben bélcsöve mindig tele van apró rákokkal s parányi növénykékkel és más planktonszervezetekkel. E hal valóban eleven planktonháló. Kitátott szájjal úszik a vízben, s nem végzi a szokásos lélekzőmozgásokat sem, a száján át beáramló víz a kopoltyúnyílásain jön ki, s a vízben lévő apró szervezetek fennakadnak a kopoltyúívek sűrű fogacskáin, melyek tehát szűrőkként működnek. A fennakadt tömeget aztán időnként lenyeli. Ugyanolyan berendezést látunk itt tehát, aminőt az óriáscápában is találunk, s amilyen szűrőberendezésük a ceteknek is van. Az édesvizekben is vannak óriási halalakok, amelyek kizáróan csak planktonból élnek.
A kanalastokok szaporodásáról, sajnos, még semmit sem tudunk. Valószínűen a folyókban, mélyvízű helyeken ívnak. A letojt ikrát sohasem sikerült még megtalálni, a legkisebb ivadék, amelyet megfigyeltek, már 20 cm hosszúságú volt.
A fiatal példányok húsát eszik, állítóan hasonlít a harcsahús ízéhez, de kevésbbé jó. A kanalastokokat főleg ikrájuk miatt fogják, amelyből, főkép a Mississippi alsó folyása mentén, mint a valódi tokok ikrájából, kaviárt készítenek. Forbesnek 1908-ból származó adata szerint, évente 1–21/2 millió fontot fognak e halból és 10.000 font kaviárt készítenek belőle.
A kardorrú tok (Psephurus gladius Mart.)
A kanalastokok másik, Psephurus Gthr. nevű nemzetségébe szintén csak egy faj tartozik, a kardosorrú tok, Psephurus gladius Mart., amely Kínában a Jangcsekiang és Hoangho folyók lakója. Ez a kanalastoktól elhegyesedő, kúpalakú rostrumában különbözik. Életmódja ismeretlen, valószínűen hasonló a kanalastokéhoz. Valóságos óriás az édesvízi halak között, mert eléri a 6 m-es hosszúságot.
