5. család: Zsibbasztórája-félék (Torpedinidae)
5. család: Zsibbasztórája-félék (Torpedinidae)
Jóval hatalmasabb villamos ütéseket tudnak adni a zsibbasztóráják (Torpedinidae). De villamos szervük nem a ráják megfelelő szervéből fejlődött ki, mert nem a farkon, hanem elől, a fej két oldalán a kopoltyúk és mellúszók között van elhelyezve. Ez a szerv jó nagy és igen sajátságos szerkezetű. Nagyszámú, apró kamrácskákból áll, amelyek méhsejtek módjára rendeződnek egymás fölé és szívós, lágy anyaggal vannak telve, amely átalakult izomállománynak felel meg. Minden egyes sejt egyik végén egy-egy idegrost véglemeze van, ezek az idegrostok hatalmas idegekben egyesülnek, amelyek a nyakszirttájon hatolnak be az agyvelőbe. Az egész szerv úgy működik, mint valami villamos battéria, minden egyes sejt egy-egy elemnek felel meg.
Bár egy-egy elem ereje csekély, sokezer ilyen elem egymás mögé való kapcsolása által mégis igen erős villamos feszültség érhető el. És bár jóval gyengébb, mint a villamos angolnánál, de azért eléggé fájdalmas ütéseket ad, csak, ha a hal ismételt ütések kiosztása következtében elbágyadt, érezni vizenkívül remegésnek a gyakori apró ütéseket. Az ütések a legerőteljesebbek a víz alatt és annál nagyobbak, mennél nagyobb felületen érintjük a halat. A hal egészen akarattal adja az egyes ütéseket és izgatás által rábírható, hogy egymásután sok ütést adjon; apróbb állatokat megbénít, vagy megöl az ilyen ütés, de, – Günther szerint, – nagyobb zsibbasztóráják ütésétől erőteljes férfiak is megbénulnak és elbuknak, úgyhogy a fürdőzőknek megvan az okuk arra, hogy óvatosak legyenek. A villamos szerv tehát a zsákmány elhárítására, a ellenségnek pedig elkábítására való.
A zsibbasztóráják, amelyeknek 15 faja hét nemzetségbe tartozik, főleg a melegebb tengerekben élnek. Kerekded, csupasz, pikkely- és tüskementes lapos halak, amelyeknek hasúszója közvetlenül a mellúszók mögött helyezkedik el. Farkuk rövid, húsos, tövén lapos, később hengeres és kétoldalt kiálló éle van. Rajta egy hátúszó, amely esetleg hiányozhat is és háromszögletes farokúszó látható. Fogaik élesek és hegyesek.
A márványos zsibbasztórája (Torpedo marmorata Risso)
Sima rája (Raja batis L.). Villamos rája (Torpedo marmorata Risso).
A márványos zsibbasztórája, Torpedo marmorata Risso, régóta ösmert faj. Eléri a másfélméteres hosszúságot és 1 m szélességet, valamint a 25–30 kg-os súlyt. Háta barna, fehér márványozással, úgyhogy e két szín közül hol az egyik, hol a másik az uralkodó.
A régiek írásaiban gyakran találunk említést a villamos rájákról; úgyszintén gyakran használták fel képét edények díszítésére is. A régi görögök és rómaiak épp oly jól ismerték már életmódját, mint mi és ismerték villamos szerveit is, bár nem tudták őket helyesen megmagyarázni. „Ezek a halak – írja Gesner – mind a tenger latyakos és sáros helyein laknak, lassan és lustán úsznak hátsó két úszószárnyukkal. Télen elrejtőznek a tenger fenekén. A villamos rájának lágy tojásai vannak, eleven magzatot szűl, mert tojásai lágyságuk miatt a vízben könnyen elpusztulnának, fiait pedig mind a szájába veszi, ha veszély, vagy baj fenyeget... Bár a villamos rája természettől fogva lomha és lassú, úszásában a természet olyan erővel és tudással látta el, hogy még a leggyorsabb halat is megkaphatja táplálékul. Ha valamilyen hal érinti őt, azonnal elalszik, fáradttá, bénává válik és megdöglik. Ez ok miatt a fenéken mozdulatlanul feküsznek, mintha halottak lennének. Mindazok a halak, amelyek ilyenkor feléjük közelednek és megérintik őket, akár a gödörben, vízben, vagy más helyen érnek is hozzájuk, vagy körülöttük úszkálnak, mindazok elalusznak, elfáradnak, mozdulatlanokká, vagy halottakká válnak. A víz is, amely őket körülmossa, állítóan fehér lesz ettől a méregtől, amely egész testükből áramlik és ez is sebesít és altat. Ha pedig hosszú bot, vessző vagy nyárs segítségével messziről érinti meg az ember, a méreg állítóan a fán végigfutva, az ember kezéhez ér. Ezzel az erővel és méreggel csak elevenen rendelkeznek, mert ha meghaltak, bárki veszély nélkül megérintheti és megeheti őket. Midőn a tenger apálykor e halakról visszahúzódott, egy visszamaradt a parton és ugrándozva szeretett volna ismét a vízbe jutni, de egy fiatal legény vigyázatlanul lábával lenyomta, hogy ugrásaiban meggátolja; s íme, abban a pillanatban elkezdett remegni, mert e hal, ha érintik, nemcsak a tagok elzsibbadását, hanem erős reszketést is okozza.”
Igen természetes, hogy a régi jó babonás világban ilyen megmagyarázhatatlan erővel rendelkező állatot iparkodtak a gyógyászatban is felhasználni. A kellemetlen ízű hús élvezetétől a legkitünőbb hatásokat várták, s az akkori orvosok leírása, hogy ez a hal mindenre jó, vetekedik a mai kuruzslók hasonló eljárásával.
A Földközi-tengerben élő és gyakori villamos rája, a pávaszemes rája, Torpedo narce Nardo, amelynek barna hátán kék szemfoltok díszlenek.
Az összes ismert zsibbasztóráják eleven ivadékot, mégpedig 8–14 darabot hoznak világra. A peték meglehetősen egyformán fejlődnek a két petevezetékben, amelyek az alsótest kétoldalán kissé ívesen futnak végig, a gyomor közepe fölött egyesülnek, a hátulsó testen lefutva, nyílásukon kettős szeleppel elzárhatók.
Míg a mi zsibbasztórájáink főleg a Földközi- és Vörös-tengerben élnek, addig a Narcine Henle-nemzetség tagjai közül a braziliai villamos rája, Narcine brasiliensis Olt., főleg az Indiai-óceánban és Amerika partjain él.
