2. Csupaszujjú gekkók (Gymnodactylus Spix)
2. Csupaszujjú gekkók (Gymnodactylus Spix)
A trópusi Afrika kivételével a földkerekség minden melegebb vidékén elterjedt nemzetség. Ujjaik csak tövükön szélesednek ki egy kissé s egy sor kis tapadókoronggal vannak ellátva. Az ujjak végső percei viszont oldalt összenyomottak s fölfelé görbültek.
Kotschy gekkója
A sok csupaszujjú gekkó-faj közül Kotschy gekkója Görögországban, Bulgáriában, Kis-Ázsiában, Szíriában, továbbá Kréta, Ciprus szigetén, a Kykladokon, valamint – Görögországból behurcolva – Dél-Itáliában is előfordul, s helyenként elég közönséges. Ennek a kistermetű fajnak alapszíne világos szürke és feketésbarna harántpántokkal díszített. Testének felsőoldalán nagyobb pikkelyek láthatók, s ezek a háton hosszanti sorokba rendeződnek.
A szabadban való életmódjáról csak annyit tudunk, hogy kövek alatt s nagy kövekből lazán összetákolt falakban tanyázik, és hogy reggel s a késő délutáni órákban szokott sütkérezni, míg délben búvóhelyén rejtőzik. Jellemző, hogy hangot tud adni. Schreiber kiemeli, hogy vedlés idején nem szokta a leveldett bőrt megenni. Úgy látszik végül, hogy a nőstények száma a hímekét sokszorosan felülmúlja.
A polinéziai gekkó (Cymnodactylus pelagicus Girard)
Nem hosszabb 125 mm-nél. Testének felső oldala szürkésbarna, s ezt hátul fehérrel szegett feketésbarna harántsávok díszítik. Ezt a jellemző mustrázat könnyen felismerhetővé teszi. Hazája főként Új-Guinea, de a Bismarck- s a Marschall-szigeteken, valamint a Csendes-óceán több más apró szigetén is előfordul.
Schnee gyakran figyelte meg ezt a fajt a lakóházakban, de Dahl szerint valójában mégsem tekintendő házban megtelepülő állatnak, mert legtöbbnyire a fák kérge alatt tanyázik.
