9. Nagy gekkók (Gecko Laur.)
9. Nagy gekkók (Gecko Laur.)
A tapadókorongos hüllők családjának legnagyobb fajai ebbe a nemzetsége tartoznak. A tapadókorong a végső ujjpercen van s ezen a tapadólemezek csak egyetlen sort alkotnak. Az ujjak egyébként szabadok, vagy legföljebb tövükön látható egy kis hártya. A hüvelyken nincs karom.
A pöttyös gekkó (Gecko verticillatus Laur.)
Hazájában, Indiában s a Szunda-szigeteken tokee, vagy tokay néven ismerik ezt a gekkó-fajt, amely teljesen kifejlődve a 356 mm-t is eléri. Alapszíne a hátoldalon világosszürke, néha azonban a halványkékes s az élénk ibolyakékig minden árnyalatban látható. A hasoldal világosabb szürke. A hátoldalt sok kékesfehér vagy téglavörös kerek folt tarkázza. Szivárványhátyája sárga. Előfordulási helyei Északkelet-India, Burma, Dél-Kína, Annam, Sziám, Maláji-félsziget, Jáva, Celebesz, a Fülöp-szigetek és több Kis-Szunda sziget.
Életmódjáról Flower közölt egyet-mást. Azt írja, hogy a pettyes gekkó Sziámban igen gyakori, s a legforgalmasabb helyektől sem riad vissza. Minden tokay-nak megvan a saját búvóhelye: ott alszik, s ha ráijesztenek oda menekül. Hangja, amelyet a „to-ke” szótagokkal lehet legjobban visszaadni, 120 lépésnyire is elhallatszik. Ha megijesztjük vagy megbosszantjuk, sziszegő hangot hallat, s ekkor felfuvódva, száját kitátja. Ha megfogjuk, harapásaival erélyesen védekezik; de nem is nagyon ijedős. Bogarakon és egereken kívül kisebb fajrokonait, sőt saját porontyait is felfalja, őt viszont egyik-másik indiai kígyó eszi meg. Igaz, életéért vele szemben is bátran síkra száll. Így pl. egy másfél méter hosszú kígyó csak négyórai küzdelem árán bírt egy 30 cm hosszú pettyes gekkót legyőzni.
