7. család: Vastagfejű kígyó-félék (Amblycephalidae)
7. család: Vastagfejű kígyó-félék (Amblycephalidae)
A fán lakó kígyóknak erről a kis családjáról, melynek fajai Amerikában és Délkelet-Ázsia melegebb vidékein vannak elterjedve, csak egészen röviden emlékezünk meg. Kivétel nélkül kicsiny kígyók, melyek ritkán haladják meg az 1 m-t. Fejük rövid és vastag, arcorruk igen rövid, szemeik igen nagyok. Testük oldalt többé vagy kevésbbé összenyomott, tömzsi vagy nagyon nyúlánk, farkuk többnyire hosszú. Elülső felsőajakpajzsaik többnyire nagyon rövidek, a hátsók hosszúk; gyakran több mint két pár torokpajzsuk van, míg állbarázdájuk nincs; középső pikkelysoruk gyakran szélesebb a szomszédosoknál. Szárnycsontjuk nincs összenőve a négyszögcsonttal, hanem szabadon áll hátrafelé. Fogaik barázdanélküliek, tehát az idetartozó fajok teljesen ártalmatlanok. Néhány amerikai faj légcsöve kibővült és hátsó fala tüdővé alakult át. Ezt az úgynevezett tracheatüdőt használják a lélegzésre, míg igazi tüdejük légtartányként szerepel. Az újvilági fajoknak a tracheatüdőn kívül csak a jobb tüdejük van meg, míg az óvilágiaknak egy kis bal tüdejük is van. A légcső itt rendes alkotású. A nyelőcső nagyon hosszú és vékony, legalább fél olyan hosszú, mint az egész törzs. Bő gyomruk élesen elkülönül a vékonybéltől.
Az idetartozó fajok kivétel nélkül csigákat esznek, és pedig mind héjasokat, mind házatlanokat. A héjak meggyűlnek a nyelőcső szűkebb része előtt és valószínűleg éppen úgy, mint a tojásevő fajok a tojáshéjat, a szájon keresztül távolítják el. Életmódjukról jóformán mit sem tudunk. Tojásokat raknak. Rendkívül jellemző fajuk a Leptognathus catesbyi Sentz., mely Dél-Amerika északkeleti részén nem ritka. Tömzsibbek, viperákhoz hasonlóbbak a keletázsiai fajok, amelyek közül Jáva szigetén gyakori az Amblycephalus carinatus Boie.
