2. alcsalád: Csörgőkígyó-formák (Crotalinae)
2. alcsalád: Csörgőkígyó-formák (Crotalinae)
Az arcorruk mindkét oldalán, az orrlyuk és a szem között elhelyezkedő, de sem a szemmel, sem az orrlyukkal összeköttetésben nem álló, belül vakon végződő gödörke az egyetlen biztos ismertetőjel, amely a csörgőkígyó-formákat az igazi viperáktól megkülönböztethetővé teszi. Fejük tojásdad alakú, vagy tompa háromszögletű, hátsó részén széles és a nyaktól jól elváló; orrlyukaik az arcorr oldalán nyílnak, szembogaruk pedig függélyes hasíték.
A csörgőkígyó-formáknak mintegy 60 fajuk ismeretes. A legszámosabban a keleti állatrégióban élnek, viszont teljesen hiányoznak az etiópiai és ausztráliai régióból, az óvilág északi részéből csak kevés fajuk ismeretes, de a két újvilági régióban ismét számos faj képviseli őket. Földrajzi elterjedésükből következtetve Wallace úgy véli, hogy ez a család az indokínai országokból származik s innen terjedt el északkelet felé Észak-Amerikába, s onnan tovább Dél-Amerika felé.
A csörgőkígyó-formák vagy gödörkésorrú viperák életmódja csak kevéssé különbözik az igazi viperákétól. Szintén éjjeli állatok, melyek a nappalt alva avagy félálomban töltik rejtekhelyükön, vagy az előtt, hogy e közben a nap sugarait is élvezhessék. Több fajuk kúszni is tud, egyesek pedig, melyeknek már zöld színe is elárulja, hogy falakó állatok, magasabb vagy alacsonyabb növények ágai között töltik életüket, épúgy, mint a fentebb felemlített falakó viperák (Atheris). Mások a vízisiklókat megközelítő ügyességgel úsznak s főként halakra vadásznak (amire az igazi viperáknál egyetlen-egy példát sem ismerünk), többségük azonban nem távozik a földről s ott különböző apró emlősökre és madarakra vadászik. Szaporodásuk az igazi viperákéval egyező, mert tojásaikat addig hordják testükben, hogy a fiókák közvetlenül a tojásrakás előtt vagy után szétrepesztik a tojáshéjat.
Noha az igazi viperák alig állanak veszedelmesség dolgában a csörgőkígyó-formák mögött, mégis ez utóbbiakat kell a világ legveszedelmesebb kígyóinak mondanunk, s azt is határozottan állíthatjuk, hogy mérgező készülékük is a legfejlettebb. Igaz, hogy néha túlozzák is veszedelmes voltukat, viszont azonban kétségtelen, hogy különösen a Lachesis-fajok meg is érdemlik a nevükhöz kapcsolódó gyűlöletet. Ezek valóságos átkai annak az országnak, amelyben élnek, gátolják és akadályozzák nagy területek megmívelését s minden évben számos áldozatot szednek. Velük szemben az ember még ma is tehetetlenül áll, mérgük veszedelmes hatása csökkenti ellenségeik számát s napjainkban is befolyásolja a velük szemben megkezdett irtó háborút.
