7. Ékszerteknősök (Chrysemys Gray)
7. Ékszerteknősök (Chrysemys Gray)
A legtarkább és legremekebb színekkel pompázó víziteknősök, melyeket azonban – sajnos – fogságban nem lehet eltartani. Hazájuk Észak-Amerika. A hát- és haspáncéljuk szilárdan összenőtt egymással s ebben a folyami teknősökhöz (Clemmys) hasonlítanak, de könnyen felismerhetők arról, hogy felső állkapcsuk rágófelületén egy középső taraj húzódik.
Nagyon messzire vezetne, ha részletesen ismertetnők az ékszerteknősök-nek mind a tizenkét, nehezen megkülönböztethető faját. Ez különben fölösleges is, hiszen mindig csak néhány példány jut elevenen Európába és életmódjuk is alig különbözik egymásétól.
Színük és mustrázatuk rendkívül változatos. Zöld, sárga vagy vörös, sötétebb színnel szegélyezett, szögalakú vagy görbe (főleg a fejen), vagy pedig párhuzamos vonalak (a nyakon), körkörös gyűrűk vagy hálózatos színrajzolatok a hátpáncélon, bonyolult szimmetrikus rajzolatok a többnyire világossárga haspáncélon a legjellegzetesebb formák. Nagyon sok hímnek feltűnő sajátosságai a mellső végtagok nagyon hosszú karmai.
Az ékszerteknősök mindannyian nagyon elevenek és félénkek; veszedelmesebb ragadozók és kitünő úszók, amelyek – mint Kammerer kiemeli – úgy siklanak tova a víz felszínén, hogy két hátulsó lábuknak csak az egyikével eveznek, míg a másikat a hátpáncél alá rejtik. Rendkívül feltűnő az a testtartás, ahogyan a vizen kívül sütkéreznek, minthogy lábaikat, főleg a hátulsókat, gyakran a legkülönösebb módon, az úszóhártyákat kifeszítve, messze előrenyujtják, hogy így nagyobb testfelülettel a legkiadósabban élvezhessék az életet adó napsugarak melegét. Egészen fiatal, tallérnagyságú ékszerteknősök az akváriumok legszebb állatai közé tartoznak, ámde rendkívül gondos ápolást követelnek meg, minthogy nagyon sok meleget kívánnak és a legkülönfélébb szem- és tüdőbajoknak könnyen áldozatul esnek.
A díszes ékszerteknős (Chrysemys picta Schn.)
Páncélja második, harmadik és negyedik gerincpajzsának elülső szegélyei sokkal rövidebbek, mint a hátsók. Hátpáncélja teljesen síma, haspáncélja egyszínű sárga. Azok közé a teknősök közé tartozik, melyeknek fejlődését a születéstől a kifejlettségig pontosan ismerjük. A növekedés az első hat esztendőben olyan egyenletes, hogy egyidejűleg gyüjtött egyéneit pontos korcsoportokba lehet összefoglalni, tisztán csak nagyságbeli különbözőségük alapján. Páncéljuk pajzsai tökéletesen levedlenek s ezt Gadow úgy késő ősszel, mint nyáron megfigyelte.
Ez a faj Észak-Amerika keleti államaiban él.
A zöld ékszerteknős (Chrysemys concinna Lec.)
Fiatal korában a hátpáncélja zöldszínű, szintén ragyogó mustrázattal. Felső állkapcsán köröskörül nagyon széles rágófelülete van, erős, dudoros vagy fűrészes középéllel. Alsó állkapcsa kívül lapos, nem lekerekített. Ebben különbözik nemének összes többi fajaitól. Az Egyesült-Államok délkeleti területein lakik, egészen a Mexikói-öböl vidékéig.
