4. Szegett kígyónyakú teknősök (Hydraspis Bell)
4. Szegett kígyónyakú teknősök (Hydraspis Bell)
Nyakuk az előbb tárgyalt kígyónyakú teknősökkel szemben rövidebb, mint a gerincoszlop háti része, ám még mindig tekintélyes hosszúságú. Hátulsó lábuk belső ujját 5 pikkely fedi. Öt fajuk van.
A szegett kígyónyakú teknős (Hydraspis hilarii D. B.)
Ez a faj a legjobban ismert képviselője a nemnek. Fejének felső részét apró pikkelyek borítják. Állán két nagy, szabad végén bunkószerűleg megvastagodó szakállka fityeg. Orrnyílásától a szeméig fekete csík húzódik s innen a halántékon át hátrafelé a nyakig folytatódik. Teste felül olajszínű, s legfeltűnőbb hátpáncéljának sárgás szegélye. Teste alsó része azonban világossárgaszínű. A szakállkák alapján fekete gyűrű van s torkán mindkét oldalon fekete hosszanti csík látható. A haspáncélon nagy, fekete, többnyire részarányosan elhelyezett foltok vannak.
Jelentékenyebb nagyságot érhet el, mint az előbb ismertetett kígyónyakú teknősök. Boulenger ugyan csak 34, míg Krefft 38 cm-re teszi a hátpáncél legnagyobb hoszúságát, de Werner nagyobb példányokat is látott. Brazíliában, Paraguayban és Argentínában honos.
Az alacsony hőmérséklettel szemben igen érzéketlen. Elevenségét és vidámságát, kiváló helyérzékét még öreg korában sem veszíti el s egész életén át megőrzi azt a képességét, hogy ápolóját megismeri. E jó tulajdonságai miatt „hálás” fajnak tartják s fogságban nagyon kedvelik. Téli álmot nem alszik. Sajnos, ritkán kerül elevenen Európába.
