2. Maláji gaviálok (Tomistoma Müll.)
2. Maláji gaviálok (Tomistoma Müll.)
Nagyon hasonlítanak a gangeszi gaviálhoz, de kisebbek. Felső állkapcsuk mindkét oldalán 20–21, az alsó állkapocs mindkét oldalán pedig 18–19 foguk van. Az oldalt álló alsó állkapocsbeli fogak a felső állkapocs fogai közé illenek. Az előbbi fajtól egyébként abban különböznek, hogy a mellső lábujjak között csak a tőnél, a hátulsó lábujjak között azonban teljesen fejlett úszóhártyák vannak, míg a gangeszi gaviál úszóhártyái a középső ujjak között csak ezek hossza egyharmadáig, a külső ujjak között pedig csak a kétharmadáig nyúlnak.
A maláji gaviál (Tomistoma schlegeli S. Mült.)
Müller Salamon fedezte föl Borneo szigetén 1838-ban és sokáig azt tartották, hogy csak ezen a szigeten él. Weber M. 1890-ben Szumátra szigetén is megtalálta s itt 7 évvel később Schneider Gusztáv különböző helyeken, tavakban és folyókban egyaránt észlelte. Legnagyobb példányai 4.70 m hosszúak voltak. 1906-ban Boulenger megtalálta a Malakka-félszigeten is, ahol a Perak- és Pahang-folyókban fordul elő. Itt a Perak-folyóban egy félig kifejlődött példányt fogtak, melyet később a British Museumnak küldtek. 1895 júniusában fogták s december végéig egy tócsában tartották. Néhány hónapig csak kevés apróbb halat vett magához, de azután hússal és hallal táplálkozott s mindent megevett, amit neki adtak. Teljesen megszelídült s fejével a parton a víz felszínén maradt akkor is, ha az ember egészen közel ment hozzá.
Wray R. írja: „A maláji gaviál, úgy látszik, lényegében édesvízi állat s a bennszülöttek állítása szerint a pocsolyákat és a folyók partjainak kiöntéseit is fölkeresi. Ha ez így van, akkor szokásaiban nagyon különbözik a gangeszi gaviáltól, mely sokkal többet él a vízben, mint a krokodílus. Rendszerint azonban azt látjuk, amint megfigyelni alkalmam volt, hogy csak az ormánya hegye és szemei kerülnek a víz fölé. Ha feléje közeledünk, akkor a szemek lassan és nyugodtan a víz alá merülnek s csak az ormány kicsiny vége marad látható. Ha jobban megközelítjük, akkor ez is eltűnik zajtalanul. Kétségtelen, hogy ezért nem lehet az állatot gyakran észlelni.
„Szivárványhártyája sárgásbarna, testének felsőrésze világos olajzöld, finom és sűrű, sötétbarna pettyekkel. Oldalainak alapszíne világosabb s alul csaknem fehérbe megy át. Farkán hat sötét keresztsáv van. Az eleven példány felső állkapcsa csaknem 2 cm-rel állott ki az alsó állkapocs előtt.”
Flower S. S. közli, hogy a Pahang-folyóban a maláji gaviál egy úszó kutyát ragadott meg, amiből arra lehet következtetni, hogy nem kizárólag halakkal él. Maláji neve „buaya jinjolung”.
